Tami kísérleti oldalaver.ß [HTML5]

Fontosabb tudnivalók a Kis-Balatonról

Történeti áttekintés

A Balaton-medencéjétől elkülönült láp- és mocsárvilág már a múlt században híres lett páratlanul gazdag madárvilágáról, itthon igazán ismertté azonban Fekete István tollából megszületett Tüskevár című regény tette, mely csodálatosan adja vissza a természeti értékekben bővelkedő terület naturalista szemléletű leírását.
Mára a Kis-Balaton madárparadicsoma is átalakult; e folyamat legfőbb okozója, hogy 1921-ben megkezdték a mocsárvilág lecsapolását. A XVIII. században itt még több mint félszáz km2 nyílt vízfelületű balatoni öböl terült el, amit 100 km2 vízzel borított mocsár vett körül. Ez az ötvenes évekre eltűnt, a nyílt vízfelület nagysága 0,7 km2-re zsugorodott.
A terület védetté nyilvánítása ezért nem is késett sokat: 1952-ben alakították ki a Kis-Balatoni természetvédelmi területet, később tájvédelmi körzetet.
A nyílt vízfelület visszaszorításával, a növényzet gyors előretörése óriási szervesanyag-felhalmozódást eredményezett; ezt a helyzetet súlyosbította a Zala által szállított nagy mennyiségű, tápanyagokban dús víz, ami közvetlenül a Keszthelyi - öbölbe került.
A kedvezőtlen ökológiai folyamatok visszaszorítására az 1980-as évek közepén elkezdték az ún. mocsárrekonstrukciós munkálatokat, melynek során több ütemben szeretnék visszaállítani a Kis-Balatonnak a Balaton vízminőségében betöltött hajdani funkcionális szerepét.
A rekonstrukciós munkálatok eredményeképpen elkészült kis-balatoni víztározó első üteme, ez kedvező hatású volt a vízimadár-paradicsom táplálkozási és szaporodási lehetőségeit tekintve. A Kis-Balaton madárvédelmi jelentősége kettős, védett és fokozottan védett vízimadaraknak biztosít háborítatlan fészkelő helyet (nagy kócsag, kiskócsag, kanalasgém, szürkegém, bölömbika stb.).

Fehérvizi láp

A Fehérvízi-láp a Balaton déli felén, a Nagybereken található, a Balatonfenyves-Somogyszentpál-Buzsák községek alkotta háromszögben. A Nagyberek területe a Balaton sekély medencéjének része.
Ezt a területet az 1800-as évek közepéig még összefüggő vízfelület borította. Mintegy 100 évvel ezelőtt azonban nagyarányú lecsapolási munkálatokat végeztek, amelynek következtében csupán gyenge minőségű termőterületeket nyertek; ezt a 216 km hosszú csatornahálózatot még ma is fenntartják és szivattyúkkal biztosítják a megfelelően alacsony vízszintet a berekben.
A láp területét 1977-ben védetté nyilvánították. A Fehérvízi-láp természeti értékei: védett növények közül honosak, pl. fehér tündérrózsa, hússzínű ujjaskosbor, mocsári kosbor, vitézkosbor, szibériai nőszirom. a gázló, békaliliom, téli sás, magyar lednek, mocsári nőszőfű, kornistárnics. Az országban ritka téli sás növénytársulás szép állományai találhatók az Ordacsehi-berekben.

A Fehérvízi-lápban a vízimadarak jó táplálkozó és zavartalan fészkelőhelyet találnak a nádasok bokorfüzesek között. Értékes vízimadár világa a Kis-Balatonéhoz hasonló, így pl. a nagy kócsagok fészkelőhelye. Nem ritka madár a kanalasgém, kiskócsag, bölömbika, vízityúk, szürkegém és a szárcsa. Az Ordacsehi-berekben gémfélék, kis vöcsök és egyéb vízimadarak élőhelyei is vannak. A természetvédelmi terület legfigyelemreméltóbb fészkelő ragadozómadara a barna rétihéja, de darázsölyvet, rétisast is megfigyeltek már itt. A Balatonnal és a Kis-Balaton területével együtt fontos szerepet játszik a madárvonulásban.
Az emlősök közül a vidrának jelentős állománya él itt. További ritka, védett állat az északi vagy patkányfejű pocok, vízicickányfajok, csalitjáró pocok, borz, nyuszt, hermelin, stb. A terület a denevérek fontos táplálkozó területe is. A Kis-Balatonnak gazdag a hüllő- és kétéltűfaunája. A védett halfajok közül, pl. a lápi póc és a réti csík tömegesen fordul itt elő. Ízeltlábú faunája is gazdag, a "szokásos" mocsári fajokból áll. A nemzeti park szitakötőfajokban leggazdagabb területe itt található, 41 fajt, közülük 13 védettet fedeztek fel a kutatók.

Boronka-melléki természetvédelmi körzet

szegőkép királyné gyertyája A területen kialakult növény- és állatközösségekre nagy hatással volt Belső-Somogyot borító Ős-Dunai eredetű homokfelszín. A homok szemcsenagysága következtében nagyon gyorsan elnyeli a lehullott csapadékot és könnyen elvezeti a talajvizeket. Száraz periódusokban, a homok laza szerkezete miatt a szél a növényzettel nem teljesen borított részeken fejtette ki építő-romboló munkáját, és hosszanti völgyeket formált. A homokhátak mélyedéseibe a magas talajvízállás következtében sekély vizű tavacskák, időszakosan vízzel borított területek ékelődtek. Ilyen területeken építették a Boronka-patak mentén a halastavakat.
Az éjszaka virágzó királyné gyertyája az egyik legkülönlegesebb növény a területen, a hagymások közül a kakasmandikó, sárgaliliom, tavaszi tőzike is honos.
Állatvilág is igen gazdag. A TK kitűnő szaporodási és táplálkozási lehetőséget biztosít a rétisas, cigányréce, barna kánya, fekete gólya, gyurgyalag, vidra.
A terület megtekintéséhez érdemes igénybe venni Mesztegnyőről induló kisvasutat, amely segítségével, ma turistaként Kakpusztáig gyönyörködhetünk e tájban.