Tartalom:
Egyéb:
Kapcsolódó linkek:
Tami kéktúra oldala
Kéktúra leírások
Ezen az oldalon a 2006. évben teljesített kéktúra szakaszokról készült leírásokat lehet olvasni. Igazából ekkor kezdtük Annával közös kék járást, idén csak egyszer volt ilyen jellegű túránk:
Hűvösvölgy - Piliscsaba szakasz
2006. június 11.
Táv: 20.9 km
Szintkülönbség: +529m/-541m
(Ekkor vettük a kis Canont)
Reggel Annával elrohantunk a Savoya parekba, hogy megvegyük a "májlittleCanont" azaz a Canon A530-as digitális fényképező készüléket. Majdnem szereztünk hozzá egy plus memokártyát, de nem adta oda az ósanos fószer, hiába próbáltuk rávenni. Anna a villamoson teljesen bele volt bolondulva a gépbe, azt próbálgatta, nem lehetett hozzászólni, és hangoskodott is. Mindenki minket figyelt.
Otthon összepakoltunk és 10 körül el is indultunk.
Villamossal ki a Hűvösvölgyi úttörővasút végállomásáig. Tanakodtunk melyik irányba induljunk. Eleinte a túristaúton rengetegen voltak, ennek következtében az erdőben sajnos leslagoltam a gatyámat. Kiértünk egy nagy rétre, ide jött az emberek java, mi tovább.
Beértünk valami településre Máriaremeténél lehettünk, nehezen találtuk meg az utat, nagyon be volt építve már a természet itt a hegyoldalban. Egyszer csak egy erdőben folytatódott az út, ahol patak (Ördög-árok) is folydogált, Anna bele is taposott a sáros mederbe. El kezdtünk kapatni a hegyre, egy sziklánál meg is álltunk mert meredek volt.
Kiültünk a kőre és gyönyörködtünk a panorámában, fényképeztünk.
Nem messze onnan volt egy szép virág amit egy botanikus, aki épp arra járt, ritkaságnak, védettnek mondott, valami orchideaféle. Feljebb a fennsíkon megebédeltünk, kicsit kifeküdtünk a napozni. Itt volt az egykori Zsíroshegyi turistaház, aminek nyomait is nehéz volt felfedezni.
Az akkor még fátlan Zsíros-hegyen 1928-ban építette fel a turistaházat a Magyar Turista Egyesület Péntekiek Asztala nevű csoportja,(1902-ben alakult társaságuk rendszerint péntekenként találkozott) és az év decemberében nyitották meg. A manzárd beépítéses ház mintegy 40 férőhellyel, valamint két étteremmel rendelkezett. Nevét hivatalosan a felépítésében kulcsszerepet játszó Fritsch Vencelről kapta, de általában Péntekiek menedékháza néven ismerték.
A ház elkészültét követően az MTE külön szobát bocsátott a Magyar Barlangkutató Társulat rendelkezésére a közeli Solymári-ördöglyuk barlang feltárása érdekében, akik így öltözőhelyiséghez és ruháik, felszereléseik, műszereik, szerszámaik számára raktárhoz jutottak. Miután a barlang bejáratát 1929-ben lezárták, innen lehetett felvenni a kulcsot és akár felszerelést is kölcsönözni.
1935-ben átalakították, 1936-ban melléképülettel (cserkészotthonnal) bővítették ki. "Villanyvilágítás, folyó víz, úszómedence, penziószerű ellátás, olcsó egytálétel... " közli 1958-ban a TKV képes ismertetője. A turistaházat a II. világháború után államosították, 1986-ig működött. Azóta nagy részét építőanyagként széthordták, ma csak romjai láthatók.A Szomszédok teleregény 51. részében (http://www.youtube.com/watch?v=2VBerZOAOXo) játszódik egy jelenet az épületben, bár már romos volt a forgatáskor is, mégis sejthető milyen pazar hely lehetett egykoron.
Vannak érdekes blogbejegyzések, a Zsíroshegyi turistaházzal kapcsolatban:
Idézet vége. No comment.
"...Én is a 80-as évek elején ittam még ott fantasztikusan finom citromos mézes teát, kisgyerekként. Akkoriban az a hír járta a faluban (Nagykovácsiban), hogy a zsíroshegyi turistaház afféle piroslámpás házként működik, de legalábbis voltak ott nagy bulik, az biztos."
Valamint a Vörösvári Újság egyik számában lehetett olvasni érdekes leírást a másik, kisebb méretű Nagyszénási turistaházról: >
"...A Nagy-Szénás oldalában szépen kialakított pihenőhely mellett találjuk a volt turistaház emlékfalát és az 1986-ban emelt emlékkövet A turistaház 1924 és 1926 között épült. Pusztulását sokan a Turistaházakat Kezelő Vállalat 1975. évi megszűnésével magyarázzák. ...
Az említett vállalat megszűnése után romlásnak indult épület megsemmisítését felgyorsították az 1978-ban forgatott 'Másfél millió lépés Magyarországon' című filmben elhangzottak. Ebben az időben a film tanúsága szerint is a falak jó, a tetőszerkezet javítható állapotban volt, igaz a nyílászárókat pótolni kellett volna. Valószínűleg voltak, akik a megfogalmazott véleményeket nem vették jó néven.
A munkásmozgalommal összefüggésbe hozott épületet viszont nem lehetett csak úgy elpusztítani, ehhez okot kellett találni. Cservenkáné, a budapesti pártbizottság telefonon arról tájékoztatta az Országos Érc- és Ásványbányák Dunántúli Műveinek igazgatóját (aki egyben munkásőr parancsnok is volt), hogy a pártbizottságra érkezett bejelentés szerint az épület 'kétes egyének találkozóhelye'. Az igazgató elvtárs ezután kiadta munkásőr feladatnak, hogy menjenek fel két tolólapos munkagéppel és dózerolják le az épületet. A történetet tíz évvel később mint az OÉÁ vezérigazgatója mesélte el nekem."
Nagykovácsi határában haladva Anna lefényképezett egy kígyót. Az erdőben elértünk valami szocreál turista emléktáblát, ott almát ettünk csak, nagy gyerekzsivaj volt a dombok között. Ez volt az egykori Nagyszénási turistaház helye.
A két turistaházról kimerítő anyagot ide kattintva olvashatunk.
Felmentünk mi is a lóherés rétre, gyönyörű lila zöld színe volt a rétnek, teljesen famentes dombok. Ezek voltak a Nagyszénási hegyek, dombok. Szép körpanoráma a környezetünkre, majd kiértünk egy szép fás ligetes részre ahol a kis szmenával fotóztam. Ugyanis még azt is elvittük, Anna régi gépét. Úgy dörgött, hogy azt hittük mindjárt leszakad az ég, de aztán addigra az erdőben nem éreztünk belőle semmit, de gondolkodtunk vajon nem lenne-e jobb hazamenni Nagykovácsi felé.
Közben Anna egy bogarat fotózott, makro módot gyakorolva.
Hamarosan sűrű sötétebb útszakasz jött kanyargós úton le az erdőben. Eddigre teljesen megjavult az idő sütött a Nap.
Nem mindig volt jól kijelölve a kék jelzés. Sokat bizonytalankodtunk. Anna lábát nagyon feltörte a fehér cipője, amit olcsón vett, ezért egy idő után vittem a hátamon egy darabig már bent a faluban, Piliscsabán. Jó sok cigány volt a falu leglelején, de normálisan viselték az érkezésünket.
Kerestünk egy vendégőt, lángost akartunk enni, de nem volt sehol. Ezután legyalogoltunk a vasútállomásra, s jött is hamarosan a piros modern vonat. Nyugatinál szálltunk le, beértük végül egy-egy jégkrémmel is. Este 9-re értünk haza.
© Kopirájgt főleg a képekre! | Utoljára frissítve:
| Elérhetőségem: vargatamaas 
freemail.hu