Tartalom:

 

Egyéb:

 

Kapcsolódó linkek:

Menetrendek.hu Idokep.hu teljesítménytúrázók társasága Kéktúra pont eu

Tami kéktúra oldala

Kéktúra leírások

 

Ezen az oldalon a 2007. évben teljesített kéktúra szakaszokról készült leírásokat lehet olvasni. Annával közös kék járásunk második évében összesen öt túraszakaszt teljesítettünk:


Dorog - Piliscsaba szakasz
2007. február 4.

Táv: ... km
Szintkülönbség: +...m/-...m

()

Elterveztem a napi túránkat előre, nem mondtam meg hova megyünk. Reggel felkeltem szendvicset csinálni,8.45 kor kellett volna itthonról elindulni, de persze késtünk, ráadásul a 7es buszon ellenőr volt, le kellett szállnunk a gellértnél inkább. Vártuk a következő buszt, a rudas fürdői megállóban ismét ugyanazok az ellenőrök felszálltak. Próbáltam húzni az időt, hogy nincs meg a bérletem, addig Annát nem bizergálták, aztán hirtelen meglett, de akkor már leszálltunk a ferencieken. Ezt megúsztuk, de sok időt vesztettünk, a Nyugatiban 9.20 kor indult a vonat, jegy nélkül nem lehetett felszállni, automatánál bénáztunk nem tudtuk hogy kell használni, nehezen vette be a papírpénzt, kiadott egy valag fém százast, +10ft bonus, addig míg elment a vonat. Búslakodtam, addig beültünk a westendbe, vártunk egy órát majdnem. A következő vonattal már elmentünk Dorogra, de egy órás késésben voltunk, terveimhez képest. Anna úgy gondolta, hogy nem tudjuk végigjárni a mai utat, vissza kell fordulni, de megnyugtattam. Modern vonat volt. Útközben kaptuk a hírt hogy el kell hagynunk február végén az albérletet. Agyalhatunk hol fogunk lakni a maradék 3 hónapban. Dorogon bélyegeztem és elindultunk a kéktúrán, szép napos idő volt. Regeteg szemét az út mellett. Elkerülve a várost, egy szép akácosban haladtunk, megálltunk kivenni a szendvicset, táskám félig nyitva volt, megijedtünk, de nem tűnt el semmi. Átértünk Kesztölcre erős szélfúvásban. Anna eléggé belassult. Étkezés és a loholás nem megy egyszerre. A falut megkerülve szép fehér sziklás hegyoldal felé vettük az irányt. Ez volt a Kétágú hegy, (Fehér szirt+ Öreg szirt) volt benne egy barlang is 2lyukkal,(Sármány-lyuk). Mellette lévő fehér csiszolt forma szikla Anna szerint -óriás tű- valami sziklamászó hely is lehet. Nem mentünk fel, de biztos szép kilátás onnan is. Itt lentebbről is el láttunk oda, ahonnan indultunk (Dorog) és merre megyünk (Klastrompuszta), nagy területen szőlőbirtokok is voltak. A fű szépen aranysárgán izzott a szélben. A hosszú réti séta után beértünk egy tölgyesbe, törtünk mandulát, hamarosan lefelé ereszkedtünk, s kiértünk egy műútra. Elértük Klastrompusztát, sok hétvégi ház. Tündérbarlang mellett is elmentünk, de nem néztük meg. Klastrompusztán vendéglőt kerestünk, de nem volt nyitva semmi. Padra ülve megettük a maradék kajánkat. Ittunk jó forró teát, Még lefényképeztem a Kémény sziklát, hátha arra van valami kocsma, de nem. Végül megtaláltuk a bélyegzőhelyet, előttünk volt az oszlopon. Megnéztük a Pálos rend épületének romjait, s Anna elindult tovább, mert fázott. Jó sáros volt az út. Kiérve egy vadrétre lepucoltuk a cipőnket. Leereszkedtünk Piliscsévre. Német falu népi barokkos oszlopfejezetű tornácoszlopokkal. Betértünk valami bárszerűségbe, ittunk kávét és sört, nagyon olcsó volt, és sokat is adtak. Lehet itt sztriptíz is és disco, mert volt pódium krómcsővel, discolámpákkal puha párnákkal. 20perc pihenő után 15.50-kor tovább indultunk, a falut elhagyva beértünk az erdőbe ahol a talaj a lábunk alatt nagyon puha homokos volt. Hosszú egyenes szakasz jött végig göndőben két oldalt magas partfallal. Már kezdett lemenni a nap. Anna nagyon begyorsult, alig bírtam lassítani. Egy óra alatt tettük meg azt az utat, ami a túrakönyvben 2órára volt kiírva. Szépen sütötte a lemenő nap a fákat az erdőszélen. Találkoztunk egy nagyobb csoporttal, fekete kutyával, pedig már esteledett. 3/4 5re már át is értünk Piliscsabára. Szép víkendházak között vezetett az út, gazdag negyed ez is. Épp hallottuk, hogy elmegy a vonat. Már nagyon hideg volt. Megittuk a konyakokat a kis üvegből, csokiztunk, melegedtünk a váróteremben. Telefonáltunk haza addig. Fotóztam a felüljáróról az állomás felé, aztán jött a vonat. Elég furán néztek ránk, sáros lábbal, gazdagok. Szabadságligettől kértünk jegyet Óbudáig, azt is 33%-osan kértük. 7 körül már otthon is voltunk.

Bélapátfalva - Szarvaskő szakasz
2007. március 17.

Táv: ... km
Szintkülönbség: +...m/-...m

03.15-18. csütörtök: Titokban szerveztem, Anna nem tudta hova megyünk. Reggel korán keltünk, ki 79trolival a Keletibe, előtte nap már megvettem a jegyeket. Vonaton megettük a szendvicset, Egerig mentünk. Ott átszálltunk egy személyre, sok gyerek volt. Szép napos időben, még a növények épp hogy éledeztek, csak 1 fajta fa virágja sárgállott. Hegyek közé értünk 2 alagúttal. Bélapátfalváig mentünk, a faluban megkerestük a szálláshelyünket. Kalcit Motel, 2szoba közül nem az utcára nézőt választottuk, kicsit kicsi volt, az ágyak sem voltak egymás mellett, poros is volt és L alakú, de olcsó üdülési csekkes, a fürdő a szobában volt , wc nem. Ledőltünk, ettünk és el is aludtunk. Kelés után sétáltunk a faluban. Elgyalogoltunk a bélapátfalvai ciszterci apátsághoz. Régi ókeresztény, román stílusú templom, az erdőben megbújva. Egyik legkorábbi egyben lévő műemlék templom. A háttérben a cementgyár mészkőbányája, jól felszabdalt hegy, barlang üregekkel, már nem üzemel. Be tudtunk menni a templomba körülnézni, mert ott volt még a gondnok. Ott volt a kéktúra pecsét is. Jól meg volt kopva a kő padló burkolat. Miután körüljártuk, hazaindultunk, egy pasi fel akart venni bennünket, de nem mentünk. Átöltöztünk és átmentünk a mellettünk lévő vendéglőbe vacsorázni. Igényes hely volt. Miután ettünk, mondtuk, hogy a szomszéd panzióból vagyunk, és majd a végén ott fizetünk, csak írja a számlánkhoz. És távoztunk. Este meg akartuk nézni a híreket mi volt Pesten, de a tv-s szobába dohányzó-italozó fiatalok jöttek, így inkább nem érdekelt bennünket. Lefeküdtünk aludni hamar fürdés után. péntek: Reggel sütött a nap. Sokáig lustálkodtunk, addig-addig míg felhősödött. Csináltunk szendvicseket. Elindultunk a buszmegállóba, útközben volt piac, Annának találtunk egy sportcipőt, de hibás volt, nem vette meg. Jött a busz közben, átmentünk Szilvásváradra. Elindultunk gyalog a Szalajka-völgyben felfelé. Rengeteg pisztráng cikázott a patakban. Alig lehetett észrevenni olyan gyorsak voltak. Volt kisvasút is a völgyben. Az úton haladva volt több pisztrángos tó, ahol tenyésztették a halakat. Némely halastó kristálytiszta vizű volt. Egy búvár is ott merült éppen. Láttunk egy dámszarvast is. éppen a barcogófészkét ásta ki. Volt sziklából fakadó forrásrész is kis tóval. Nagyon kevés víz volt a patakokban, fent a Fátyol vízesésnél már csak épp csordogált a tálcákon. megálltunk egy nagyréten ahol melegedtünk, napoztunk egy kicsit, de ott már rengeteg ember volt. Sütés foci…zsivaj. Elindultunk az Istállóskői barlanghoz. Még 2 vízgyűjtő tó mellett mentünk el, és a forrás felső előbukkanási pontja is látható volt. Felfelé a barlanghoz igen meredek volt, sok-sok emberrel. Az ősemberbarlangban időztünk egy kicsit, jó nagy háromszögletű metszetileg. Érdekes formájú cseppkövek fejlődtek, mint egy fogsor, vén görbe hátú anyó…elefánttalp. Legyalogoltunk a rétre megint, Anna kifeküdt a padra és aludt, én elmentem kicsit nyugisabb helyre kifeküdtem a fűbe napozni. Aztán Anna is odajött mikor felébredt. Kis idő múlva leindultunk a faluba. Annát nagyon megbámulták a járókelők, mert bekötötte a fejét kendővel. Azt hitték híres ember. Akartunk enni pisztrángot de drága volt. Faluba leérve megkerestük a ménes gazdaságot. Láttunk pár szép lovat, futtatás közben, épp valamilyen sebet ápoltak az egyik ló lábán. Felgyalogoltunk a Szalajka vasúti megállóig, itt nem kellett jegyet venni. Mandulát törtünk, hamarosan jött is a vonat. Legurult velünk a Cementgyári megállóig. Bementünk egy boltba vettünk vörösbort, Annának fájt a feje. Este átmentünk az étterembe vacsorázni, itt a pisztráng jóval olcsóbb volt. Ma is számlánkra ettünk. szombat: Reggel még napos idő volt, aztán hamar beborult. Elmentem a boltba reggelit venni. Reggeli után elindultunk a kék jelzésen, Szarvaskő irányába. Először a ciszterci templomnál bélyegeztem, és vettünk fel vizet az útra a kolostor romjai közt eredő forrásból. Elindultunk a hegy mellett, többfajta barka virágzott éppen. Aztán beértünk egy bükkösbe, majd a Telekessy (Kolacskovszki) turistaházhoz. Előtte volt egy tábor jól lepusztult épületekkel, bementünk körülnézni, már a födém is rohadt helyenként, vandálok szétszedték alaposan, kis bungalloházak is voltak a hegyoldalban. A forrásból hidrofor vitte fel a vizet a házhoz valaha. Szemben vele volt egy takaros erdészház, körüljártuk, amikor is kijött a tulaj. A fiatal nő elmondta, hogy cigányok szedték szét, egyébként önkormányzati, (Berettyóújfalué) volt, nem lehet rá építeni, mert Nemzeti Park?. Pár éve még működött, gyerektáborként. Ez az erdészház meg panzióként működik most, 2-3ezerért kiadó szállás. Az előkertjében megtaláltuk a pecsétet is. Tovább mentünk egy völgyben, Rengeteg falevél gyűlt össze az út partján. Belevetettük magunkat, jó.puha volt. Teljesen belesüppedtünk a levélbe. Az almári elágazásnál egy padon megálltunk ebédelni, aztán sűrű erdő. Gilitka kápolnánál (Szent Anna forrás) a környéket tették épp rendbe, szépen felújított volt a kápolna is. Tovább Tardos-bérc, szép kilátás lett volna ha nem borult az idő, csöpögött is az eső kicsit. Tüzes-kőnél álltunk meg egy kicsit, nagyon fújt a szél, felugorva odébb fújt. Itt volt a legszebb a kilátás, alul vasút és közút kanyargott a sziklás hegyek között, alagutakkal védett növénytársulásokkal. Átértünk a szomszédos Szarvaskői várromhoz, nem sok maradt meg belőle, de jó meredek szirtre épült, felülnézetben látszott a falu. Több helyen természetes pala kőzet volt a hegy anyaga. Már sötétedett, amikor leértünk a faluba. Bementünk egy kocsmába, de nem volt bizalomgerjesztő, ezért inkább kint fagyoskodtunk. A vasútállomáson bélyegeztünk, még 1óra volt a vonat indulásig. Addig körülnéztünk a faluban, felmentünk a templomdombra. Jó gazdag rendezett falu. Kártyáztunk még a vonat indulásig az állomáson félsötétben. A vonaton tömény kipufogógáz-szag volt, nem lehetett kibírni. A jegyet nem úsztuk meg, jött a kalauz, hiába menekültünk. Hazaérve egyből bementünk az étterembe, megvacsoráztunk utoljára, ma új pincér volt, de a végén szóltunk, kértük a cehhet, sokáig tanakodtak mire kihozta. Olcsóbb volt, mint gondoltuk, talán elfelejtettek dolgokat? Otthon hamar lefeküdtünk. vasárnap: Reggel készülődtünk az útra, főztünk teát a konyhán, összepakoltunk, 10-ig el kellett hagyni a szállót. Lementem fizetni, üdülési csekkel. Elindultunk a faluba, előtte megnéztük mikor megy a vonat. Jó sokára, ezért legyalogoltunk a nagyállomásra, sütött a nap. Egy kutya minden autót megtámadott. Szét akartunk törni egy talált porózus követ, ami lehet hogy sima beton, hazahoztuk. Vonattal lementünk Egerbe, alagúton megint. Elgyalogoltunk a Szépasszony-völgybe. Ittunk először a legdrágább helyen kóstolókat, nagyon finom volt, 1000Ft körül literje. Pont egy orosz csoportot itattak. Kimentünk a térre megenni a maradék kajáinkat, mert fejbevágott a bor. Utána végigjártuk a legszimpatikusabb pincéket. A legolcsóbb helyen 250Ft volt, ez egy nagyüzemi pince volt. Egymás mellett a sziklába vájva sorakoztak. Összesen 8-9 helyen ittunk, jól becsíptünk, főleg Anna, csak vigyorgott. Vettünk elvitelre is Bikavért, Merlotot, és persze Medinát. Ez utóbbi nagyon édes volt. Utolsó előtti helyen volt a legfinomabb a bor, 22-es pince, Molnár pincészet, 450 körüli volt az ára elvitelre. Ment a Forma-1 közben. Siettünk vissza a vasútra, nehogy lekéssük a vonatot. Szerencsére benn állt már és volt jó helyünk. Egy építész lény ült mellettünk. Még ittunk egy kicsit az egyikből, aztán Pestig pihentünk, józanodtunk. Így ért véget Anna első bortúrája.

Dobogókő - Visegrád szakasz
2007. június 24.

Táv: ... km
Szintkülönbség: +...m/-...m

Úgy volt, hogy csak én megyek erre a túrára, de Anna meggondolta magát, s velem jött. Nagyon meleg 31 fokos panelben mégsem akart itthon maradni, nem lehetett levegőt kapni. Már nem bírt aludni, korán reggel megfőzött, és aztán készülődött a túrára, szendvicsekkel. 7körül keltem, cseresznyét mostam az útra, 7.33kor lóhalálában elrobogtunk az Árpád hídi buszokhoz, nem lehetett a buszon jegyet venni, irány a pénztár. Egy hely volt, Anna oda leült, én elé le a földre. Dobogókőre 9 után értünk fel, teljesen tiszta levegő. Anna zabos volt, kezdetben, alig aludtunk tán azért: meg akartam nézni a panorámát, kicsit mélázni, nem tudtam magam átadni az érzésnek. Mennünk kellett, megettük az egyik szendvicsünket, bélyegeztem, s indultunk is. Az út a napfényben erősen csillogott, azt hittük az eső, vagy a harmat, de megnéztük és kis csillámok a talajban. A Makovecz síház kissé le volt pukkanva, elrohadt a fatető. Hamarosan az erdőben el lettünk terelve, a kéktúra útvonala másfele ment, mert erdészeti makkmegóvás volt, áram volt vezetve a kerítésbe. Király kút előtti erdészháznál rendezett pihenő asztalokkal. Rám szállt egy dongólégy, sehogy se tudtam lerázni magamról, mindig visszaszállt. A Király kútból nem folyt a víz. Tovább a Király völgyben ki a Sikárosi rétig. Itt felfedeztünk Annában egy kullancsot, ki is szedtem körömmel. Itt tértünk vissza az eredeti kék útra, egy gombásszal találkoztunk, nem túl felkapott útvonal ez, alig találkoztunk emberrel útközben végig. Egy lepke rászállt a térképre az „ön itt áll” helyre, és ment egykicsit a kék úton. Gyönyörű volt a nagy rét, imitt amott egy öreg fával, felmentünk a vadlesre is onnan körbenézni. Aztán a nagy rétrn nem vettük észre a jelzést, Bükkipusztán bementünk egy maszek területre, kitessékeltek, vissza a rétre, aztán mellette el, régi erdésztanya lehetett, kis tóval, megvette valaki jó pénzért. Térkép még kempingkén jelöli. Fenyvesbe értünk, ott elveszítettük a fonalat végképp, nem volt jel. Átvágtunk a fenyőredőn, rátalálva a rendes útra. Szilágyi Bernát forrásnál felhigítottuk a dzsúzt, kis vasas vízzel, pihenve ettünk, mosakodtunk, megettük a cseresznyét is. A lepke itt is ránk talált, biztos jött velünk. Sikárosi őrház is maszek volt már, ott bélyegeztünk, tovább a patakparton, Ifjúsági tábor nagy erdei placcához, Kárpát forrásból is ittam egy kicsit. Beérve Pilisszentlászlóra szerpentinen leértünk a központba, a Gesztenyés vendéglőben meg is találtuk a bélyegzőt. Anna meghívott egy sörre, kicsit olvasott, hűsöltünk,kicsit kutyázott. Induláskor megláttuk a vattacukrost, kaptam azt is. Nehéz hegyimenet következett, mígnem felértünk a tetőre ahol egy rét magas fűvel várt minket, Szarvas-szérü, bele is feküdtünk, de Anna nem tudott aludni, egy pihenő után továbbálltunk, zavarta a rengeteg bogár, hangya amik ránk másztak. Én a térképet bújtam, és a növényeket rovarokat mustráltam előttem. Pap-réten pecsét, majd a padon újra alváspróba, de nem ment. Találkoztunk egy szürke és később egy kék cincérszerű rovarral. Hosszú erdei szakasz, Úrasztal-oldal nagyon meredek oldalú volt csak nappal járható, néha ki lehetett látni a Váci hegyekre. Itt már voltak olyan összecementálódott sziklák, mint a Vadállóköveknél, nem is csoda, hisz közel van. Vízverés nyerge szintén egy szép tisztás. Moli pihenőnél leültünk beszélgetés közepette gyönyörködtünk a Dunakanyarban. Szendvics itt fogyott el. Jó napos oldal volt nagy kövekkel virágzó kövirózsával. A Visegrádi-kapu egy jó meredek út volt, lefelé. Sóstói-rét az utolsó erdők közötti liget. Találkoztunk egy párral, akiknél egy ballon bor volt. Néhányszor még elkerültük egymást. Jól be volt rúgva a gyerek, alig bírt beszélni. Találtunk egy nagy szarvasbogarat. Fényképezésével elvesztegettünk drága időt, le is előztek a részegék. Aztán megtalált bennünket az öntapadó dongólégy ismét, alig bírtam lerázni. Silvanus tornapálya jó piknikezőhely nagy mező, körtefákkal- asztalokkal. Egy citromsármány ugrándozott előttünk az úton. Már közel jártunk a végállomáshoz. A Nagy-Villám kilátóhoz nem mentünk, fel mert azt mondták a részegék, hogy bezárt 6kor. Helyette a golfpályán kaptam a kis csajoktól bélyegzőt. Ott van egy nyári bobpálya is, kipróbálnám. Rossz irányba indultunk el, de a királyi palota innnen jól látszott. Később utánanéztem, hogy a Nagyvillám étteremben lehetett volna kapni rendes bélyegzőt, készségesek is szép dobozkában van. Onnan lenyűgöző a panoráma. Anna már nagyon fáradt volt. A Fellegvár megmászását már szóba sem hoztam, mellette elhaladva göröngyös úton, aztán a Kálvária úton értünk le Visegrádra. Itt már egyedül battyogtam. Néha rá lehetett látni a Dunára. Anna elmondta, míg engem várt, egy épp ott gyomláló egyéneknek, hogy Dobogókőről jövünk. Ott megvárt és leértünk a központba, hajóállomás rév kasszájánál pecsét. Még volt időnk le a homokos partra, Anna be is áztatta a lábát, én addig a fűzfagyökéren üldögélve merengtem az aranysugarú napfényben. Épp nem ment még le a Nap amikor jött a busz, a sofőr korrumpálható lett volna. Hazafelé egy pösze nő szemezett velem, aki a barátnője szerint állítólag vékony volt, szerintem husis. Hazavánszorogtunk, az albérletben találtam magamban én is egy kullancsot, Anna kivette csipesszel, de jól bepirosodott. Megettük a krumplilevest, aztán fürdés. A mai napon 24.2 km-t tettünk meg elvileg, de az eltereléssel, néha útkereséssel együtt megvolt biztos a 26 km is. Jól elfáradtunk.

Katalinpuszta - Nógrád szakasz
2007. szeptember 30.

Táv: ... km
Szintkülönbség: +...m/-...m

Katalin puszta - Nógrád kéktúra 09.30. Most először mentem egymagamban túrázni, egy rövidebb kéktúra utat néztem ki magamnak, Anna nem tartott velem. Busszal elmentem Szendehely-Katalinpusztáig, bár nem tudtam, hol kell leszállni, inkább jobbnak láttam megkérdezni a mellettem ülő pedagógus-forma nőtől. Szívélyesen segített. A falu boltjába tértem be, mert tudtam hogy itt a kéktúra bélyegző. Hosszas várakozás után megkaptam, mert előttem egy fószer sokat tökölt az aprópénzével. Szemben egy szép takaros falusi tornácos parasztház hívta fel magára a figyelmet. Elindultam kellemes melegben az út mentén amo veszélyes volt kissé többsávos lejtős, no járda. Letértem egy helyen, vesztemre mert még egy kicsit mennem kellett volna a következő kanyarig. Ott tért le a jelzés az út mellől, a fák szépn kezdték felvenni őszi élénk színüket. Az erdőben haladva egyszer csak kiértem egy tisztásra ahol vadlesből megnézhettem a tájat kicsit felülről. Viszonylag sok emberrel találkoztam az út során. Egyszer csak kiértem egy rétre ahol kékeslila foltok voltak így messziről. Közelebb érve láttam hogy ez egy virág, talán őszi kikerics, nagy számban virágzott ezen a réten. Nagy élmény volt, Anna ezt látná, gondoltam magamban, hatalmas nagy liliomszerű virágai temérdek mennyiségben nőttek, láthatóan védett különlegesség lehet, aztán nem bírtam ellenállni, levettem két szálat Annának. Táskában jól elrejtettem, ezen a keskeny de annál hosszabb réten kifoghattam az ídőpontot, hogy épp most virágzik, volt ahol már hervadt is. Nagy eső lehetett, mert rohadt nagy pocsolyák szegték utamat. Sok csoport jött velem szemben, közeledtem valahová. Elértem Magyarkút települést, kis erdei tanya inkább. Itt volt egy Irma forrás nevű kút, ahol ittam vizet is. Előtte egy pohár sört, mert itt volt egy betérő csárda. Béyegzés a fakrokodil kandalló mellett, lehet itt étkezni is, rendes konyhája van,és rengeteg állat, macska. Kis pihenő után visszafelé haladtam a kék jelzést követve de egyszer csak az erdőben eltűnt, kivágták azokat a fákat, muszály volt a tájolóra hagyatkozni. Jól ment, susnyáson át egyszer csak kiértem egy erdészeti útra, onnan meg a kék jelzésre. Tölgyesben haladtam, egy faszi előttem szart épp az út mellett, a párjával, úgy tettem mintha nem venném észre. Érdekes színű és formájú gombákat láttam. A hegygerincen még egy ponton, a Nagy-kő hegy tetején látható volt a Dunakanyar és a Pilis panorámája, aztán elfordult az út le északnak. Itt az erdőben is nőtt az a különleges virág, de ritkábban. Anna egyszer csak telefonál, hogy kizárta magát, ill. a kulcsom benn maradt a zárba nem tud bemenni a lakásba. A neki gyüjtött bordó levelet itt el is hagytam, ijedtemben. Siettem Nógrád felé, a síneken áthaladva a réten ismét nőtt a kis lila virág. Egy homokos úton dombra felérve mát látszódott a vár kontúrja. Sokfajta virágzó vadvirágot láttam ahhoz képest hogy szeptember vége volt. Beérve a településre, az állomást megtaláltam, és konstatáltam, hogy van majdnem két órám az indulásig. Bélyegeztem és bementem a központ felé. Épp falunap volt, a fotballpályán népitáncosok, falu öregjei fiataljai adtak műsort, nemzetiségiek is, svábok? s persze, eszem-iszom dínom-dánom. Majdnem vettem kürtöskalácsot. Felgyalogoltam a várba, megnéztem onnan a panorámát, körbe mindenhol messze elláttam. Nem sok fal maradt meg a várból, de jó magas sziklára épült. A belseje egy hepehupás rét tulajdonképpen. A vastag várfalon megvártam a naplementét, megettem egya almát, néztem a sárguló fákon átszűrődő lenyugvó nap fényjátékát, s kezdett hideg lenni. Visszaindultam az állomásra, sok felszálló volt, s köztük is rengeteg cigány. Vácon még át kellett szállni, és várni az indulásra, így elég sokára értem haza. Anna már várt finom vacsorával. Az ajtót végül is kinyitották, inkább Anna volt ebben ügyes nem a portás. Kissé megsértette a frontot, ügyetlenkedett, de azért elkérte a 2ezer forintot. Odaadtam a szedett védett virágot, és azért örült neki, de többet ne szedjek védett helyen. És is csak most az egyszer csináltam ilyet, megegyeztünk.

Mátraháza - Mátraszentistván szakasz
2007. november 27.

Táv: ... km
Szintkülönbség: +...m/-...m

11.25-28. Vasárnap Reggel nehéz kelés, égő szem után pakolódtunk, még a maradékot, mert tegnap már nagyjából összeszedelődzködtünk, a konyhapult mosogatóját szabtam be. Elindultunk Anna apját meglátogatni. Egy ósenben vettünk nekem egy pacskert, miután a tescoban nem volt. Nagyon szmötyis idő volt, köd sötét. Elértünk Bencúralvára, már vártak bennünket. Jó ebédet ettünk, libalevest, és vargányás sajtos sült sertéshúst. Kis beszélgetés Zolival, és Antóniával, képnézegetés,stb. után 4 körül tovább indultunk. Kaptunk ajándékba egy étkészletet, és kaját, csak pont olyat nem amit mondtak hogy adnak. Sebaj. Még épp világos volt egy kicsit, de aztán hamar beesteledett, talán itt láttunk egy őzet. Elértünk Mátraházára, megálltunk a posta mögött, de az üdülő még mögötte volt, távnyitós kapun kellett még beállni. A portás nagyon szívélyes volt, kiderült, hogy somogysárdi. Mindjárt be is jelentkeztünk esti szaunára. Szoba elfoglalása után kicsit ledőltünk, megállapítottuk, hogy hasonlóan színvonalas, mint a pécsi, kicsit talán régebbi, lelakottabb. Kevesebb adó volt a tvben, és nincs annyi felszerelés. Tele hassal lementünk szaunázni, csak mi voltunk, de előtte még voltak bent, ezért lent pinpangoztunk egy kicsit. Szauna jól esett egy kicsit túl meleg volt, vége felé nem is voltam jól kint maradtam, a hirtelen meleg nem tett jót. Fent tv-ztünk még este. Hétfő Sokáig lusti, aztán reggeli az ágyban, miközben néztük az m2-n a Rokkenbauer kéktúrás filmről szóló műsort. Nem tudtuk mi huppog időnként rájöttünk később, hogy ahogy huzkodják a fiókokat a konyhában az csapódik neki a falunknak, nagyon áthallatszott, szerelt válaszfalak voltak, nem örültünk neki. Reggel még mielőtt elindultunk, elfaxoltam a Lada biztosítási papírjait a portáról, szívélyesen meg is tették, bár nem örültek neki láthatólag. Persze a számot nem tudtam, fel kellett hívni a Gergőt a Sxn-ban, hogy nézze meg neten. Megnéztük a boltot, hogy merre lehet, de nem találtuk. Elindultunk a piros jelzésen fel a Kékesre, kis kerülő úton, szép napos időben. Elég nagy sár volt eleinte, a patakok is elég bővízűek voltak. Nem nagyon jött szembe senki egy idős páron kívül. Felfelé menet a bükkösben hófoltok jelentek meg a zugosabb oldalakon a vörös levéltakarót befedve. Mire felértünk már boruldozott időnként, de még messze el lehetett látni északra. Felálltuk a legmagasabb pontra elmaradhatatlanul, majd felmentünk a kilátóba, Annát sem kellett nagyon nógatni. Kéktúrát bélyegeztem, de volt különleges Kékeses bélyegző is. Nagyon hideg volt a nyitott teraszon ráfagyott a dér miden vas dologra. Lementünk a presszóba de nem volt forralt bor. Nemsokára teljesen beborult, visszamentünk a felhőket megnézni hogy fújja be a szél a környéket. Hamarosan a hó is el kezdett esni nagy szélviharosan, kicsit mozgott a torony is. Nem lehetett lelátni a földig. Kezünk szétfagyott teljesen. aztán amilyen hamar jött úgy el is ment, csak pár centinyi friss hó esett, aztán kisütött a nap. Lementünk a közeli önkiszolgáló étterembe, forralt borozni, és sztrapacsakát akartuk enni. kiderült hogy nincs is annyi pénz nálunk. Eléggé kínos volt. A csak a teákat és egy levest tudtunk megenni annyi péntünk volt, még 40-nel adósak is maradtunk. A kék jelzésen indultunk vissza a szálláshelyre, ami egyben sípálya is volt, volt rajt hó de eléggé jeges. 2.5 km egyenesen le Mátraházára. Leérve rögtön pénzt vettünk ki a postán. Még a buszpályaudvaron bélyegetem egy kéktúrát, és megkérdeztem lesz e holnap bussztrájk. Csa mi voltunk a szálláson .ezért a portásnő mondta hogy hazamegy. Úgyhogy gyorsan elmentünk szaunázni. Ma már jobban bírtuk a meleget. Szauna után még kimentünk vacsorázni a tölgyfa étterembe, mert kaptunk bónt az üdülési csekkért és el akartuk költeni. Úgy kellett kimászni a kapun mert nem tudtuk kinyitni. Vacsora után még lementünk pinpangozni elég sokat voltunk ott, hosszú meneteket akartunk játszani. Fürdés és fekvés tvnézés közepette. Kedd Reggeli az ágyban tálcán felszolgálva, legalábbis a kávé, úgy ahogy az első portás mondta. Elindultunk 12 körül egy hosszabb kéktúra szakaszra. Még a butikban kellett venni Annának egy vörös ördög figurát. Elértünk egy patakot Mátraházáról lefele menet, ahol szép jégcsapok között folyt a víz. A Vörösmarty th.-nál bélyegeztünk, volt itt is szép bélyegző is, de nem engedték be Annát wc-re ingyen, csak 80 Ft-ért, ezt jól megjegyeztük, eleve nem ok jót olvastam erről a szálláshelyről a fórumokban. Tovább vörös erdei úton a napfényben bükkösben, Vargák kútjánál ittam ’saját’ vizemből a forrásból, vettem pohárba Annának is, loholtam utána míg utolérem, víz egy része ki is lötyögött a dimbes-dombos útszakaszon. A következő bélyegzőhelyen a Nyírjesi erdészházhoz, egy fenyvesen keresztül érkeztünk, láthatólag senki nem lakta az itteni épületeket, pedig régi, akár kulcsosháznak is megfelelne, egykor jobb időket látott rendezett parkos kerttel, szalonnasütővel. Meredek kaptatón felhaladva hamarosan megpillantottuk egy irtásos területről a Galyatetői tornyot a következő állomást, de még azért messze volt. Visszafelé pedig a víztározó látszott. (a szállón halszagú víz volt, gondoltuk ebből jön a szálláson a víz a csapból, és belementek az ikrák azért ezt érezzük! Azért megittuk.) Utolértem Annát, csokiztunk mert kezdtünk éhesek lenni. Csak favágókkal találkoztunk ezen az útszakaszon, bükkfát rakták halomba tűzrakás mellett, egyre lassabban vánszorogtunk, egyszer el is fogyott a jelzés, de aztán megláttuk a Nagyszállót, megkerültük a hegy oldalában és felértünk Galyatetőre. Hó nem sok volt, inkább jegesedett kemény öreghó, ember sem volt sok. Alig vol nyitva egy-két pavilon. Az egyikbe betértünk ebédelni. volt túristamenü 2 szeméyes 2000ftért, jó bőséges volt 3 fajta hússel 3 körettel savanyúsággal. Ittunk hozzá forralt bort. Jól beleizzadtunk az esőgatyáinkba, egy vas kandalló melegénél szárítottuk meg a ruháinkat. annyira jól l aktunk hogy alig bítrunk továbbindulni. Először rossz fele mentünk aztán fel a csúcsra, a kilátó torony és az antennatorony között, fent a gerincen nagyon erős szél fújt, észak fele elláttunk egészen sokáig, tán a határig is. A Nap épp ekkor akart lebújni a horizonton, vörös fénye még itt-ott kiszüremkedett. Elhaladva a piszkéstetői csillagvizsgáló mellett, már egészen beszürkült az este. De már Mátraszentlászó fényei felsejlettek. Egy maszek sípályát átszelve leértünk a faluba. Itt nem láttunk már semmi figyelemreméltót, azért is mert este lett teljesen, néhány helyi fiatal mászkált. Gyorsan átértünk Mátraszentistvánra, mai túránk végpontjára. A Vidróczki csárdában akartunk vacsorázni, de pechünkre nem volt nyitva. Hiába kiabáltunk a sötétben, semmi. Busz sem jött, csak kb. másfél óra múlva. Fagyoskodtunk egy darabig, aztán eszembe jutott, hogy eljöttünk egy, talán „három patak” nevű panzió mellett, oda visszamentünk. Szerencsére szívélyesen fogadtak bennünket, bár elvileg zárva volt. két óriási bernáthegyi állta el az ajtót. Csináltak nekünk forraltbort. kicsit melegedtünk az étteremben, a család gyerekei ott tanultak az asztaloknál. Időben épen lementünk a buszállomáshoz, jött is a busz rendes időben, bár ez a busz nem volt benn a menetrendben, egy ottani lakostól érdeklődtünk. Jegy nélkül „alkalmi áron” lementünk a szállásunkra, minden kis falut érintve a környéken. Az üdülőben este még szaunáztunk egyet utoljára. Este jöttünk rá hogy halízű a víz mert a színe is sárga volt, érdekes a konyhában tisza víz jött. Este még tvztünk, de fáradtan hamar elaludtunk. Mai napon 14.5 km-t tettünk meg a kéktúrán. Szerda Utolsó nap reggel sokáig lustálkodás, szép napos időnek indult. Reggelit ma kint a konyhában fogyasztottuk el, olajos halat ettünk ugyanis. Összepakolódtunk de már ránkszóltak, hogy lassan hagyjuk el a szállót. Anna szerzett két T-Comos fehér törölközőt, de nem a szobait. Kocsiba szálltunk és felmentünk ismét a Kékesre. Leparkoltunk kicsit lejjebb, ne kelljen fizetni, a szanatórium előtt. Kis napozás, közben láttunk egy mókust. Bementünk az étterembe megadni a tartozásunkat, de nem azok a pincérek voltak. Megettünk ketten egy sztrapacskát. Kicsit melegedtünk aztán utolsó panorámanézés északi irányba és búcsú Kékestől. A kocsi felé haladva láttunk egy kutya szerű állatot, ami rókára hasonlított, az volt. Egész közel jött hozzánk, engedte magát fotózni, videózni. Nem félt az embertől egyáltalán. A szanatórium udvarán volt a legmagasabban fekvő forrás az országban, csurgott most is. Mi még Annával elmentünk a Disznó-kút nevű forráshoz, útközben ismét mókust láttunk az elhagyott erdei nővérszálló előtt. Hosszasnak tűnő hóban gyaloglás után elértük a forrást és én ittam is belőle. Nagyon friss íze volt. Visszafelé hoztam magammal egy lávakövet, a vulkanikus Mátra egy darabját, nagyon sugárzott belőle a hideg. Ezután beültünk a kocsiba és hazaindultunk. Derült tiszta égben , Mátra szőlőhegyei között elkocsikáztunk Dengelegre. Még napnyugta előtt odaértünk, nem változott semmi, csak annyi, hogy a szomszéd mögötti terület fel volt szántva. Így ért véget az idei szabadságunk utolsó 3 napja.

© Kopirájgt főleg a képekre! | Utoljára frissítve: | Elérhetőségem: vargatamaas kukac freemail.hu