Tartalom:

• K E Z D Ő L A P
• K É K T Ú R A 2 0 0 6
• K É K T Ú R A 2 0 0 7
• K É K T Ú R A 2 0 0 8
• K É K T Ú R A 2 0 0 9
• K É K T Ú R A 2 0 1 0
• K É K T Ú R A 2 0 1 1
• K É K T Ú R A 2 0 1 2

 

Egyéb:

• . . .
• . . . .

 

Kapcsolódó linkek:

Tami kéktúra oldala

Kéktúra leírások

 

Ezen az oldalon a 2008. évben teljesített kéktúra szakaszokról készült leírásokat lehet olvasni. Áttekintő jelleggel a szakaszok:

• Aggtelek - Jósvafő
• Kisinóci th. - Nagymaros
• Kisinóci th.- Nógrád

Aggtelek - Jósvafő szakasz
2008. május 3-5.

Táv: 4.8 km
Szintkülönbség: +173m/-236m

Szombat reggel 9 után indultunk. Attiláék értünk jöttek kocsival. Betuszkoltuk a csomagokat, Andris mellett utaztunk. Autópályán haladtunk Egerig, egyszer tankolni megálltunk, repcemezők még sárgállotak errefele.
Egerben a központban leálltunk, mindjárt egy fagyizóba betértünk. Sétálóutcán végig haladva megnéztük a középkori barokk utcaképet, benéztünk a minorita ferences rendi templomba, épp valami avatási szertartás volt. A barokkos belsejű templom Annának szokás szerint nem tetszett. Volt Székely Bertalan kiállítás de 1000Ft-ért nem mentünk be. Felgyalogoltunk a várba, a belépődíj elég borsos volt, Anna 26 év alattinak vallotta magát, mert akkor a jegy félárú volt, visszakéerdezett a pénztárosnő, hogy akkor hányban született, Anna kapásból rávágta hogy 82-ben. Jó gyorsan kapcsolt. (600+300 csak udvari jegy) HungaryCardot sehol sem fogadták el.
Volt gyerekíjászat, arra mindjárt befizettünk, Anna is lőtt 2-t, jól megcsapta az ideg a karját. Andris is lőtt, én pedig nyílpuskával akartam. Az elsőt jó ellőttem a fenébe fel, majdnem ki a céltábláról, mert nagyon érzékeny a kakasa. A másik kettő is kissé föléhordott.
Annával körbejártuk a várat a falai mellett, miközben Erikáék a belső kiállításokat nézték. Láttuk hogy az egri minareten emberek, előtérben meg a falakon gyíkok mászkálmak. Egy megkövesedett fatörzs mellett megkövült kagylókat is láttunk.
Megnéztünk egy szecessziós kiálítást még benn, aztán lementünk a központba, kerestünk egy éttermet, ahol elfogadják a csekket is. Végül ugyanoda értünk ahol fagyiztunk, a Dorner étterembe. Jó koszt volt, kissé kapkolódó pincérrel. Nem is volt drága, 9300-ból öten megkajáltunk, és elfogadták az üdülési csekket is. Mondjuk sokáig kellett várni a palacsintára és csak egy csokist hoztak kettő helyett.

Tovább indultunk Aggtelek felé, kis falvakon keresztül. Egy helyen megálltunk a Sajó folyónál, kicsit mozogni. Itt a hegyek, dombok már kopárak voltak, szép zöld fűvel, elszórtan egy-egy magányos bokorral. Hasonlóak a Tátra előtti hegyekhez amikor a Rysyről jöttünk haza.
Hamar megtaláltuk a kempinget. Elfoglaltuk a szállást, mi egy háromágyast kaptunk, de két ágyat fizettünk, ezért jól elfértünk. Pont ráláttunk a Baradla bejáratára. Igazi turistaszálló igényszintű, bakancsos hátizsákos turistáknak. A fürdő, hűtő a folyosón. Lent tv-s helyiség. 2000Ftért. Erikáék kis 4 személyes faházban aludtak, jó hangulatos volt az is.
Lementünk hozzájuk, mit csinálnak, a szalonnasütőt foglalták. A mészkő sziklák a fűben elszórva, itt nehéz dolga van a fűnyírónak, gondoltuk. A szabadban épp a fák virágoztak még, késésben hozzánk képest kb. 3 héttel. Alma virágzott, orgona is csak még bimbózott.

Spontán futballmérkőzés alakult ki a réten. Én voltam Andrissal és Annával. Andris csak kézből rúgta a labdát. Jól kifáradtunk, még Anna is rúgott gólt. ¾ óra foci után pihentetésképpen körbejártuk a környéket. Jégkrémet kellett venni, játszótéren kipróbáltuk a fa játékokat. Volt a barlang bejárata előtti téren egy régen kidőlt fatörzs, amire még gyerekkoromból emékszem.
Szép lassan lement a Nap a horizonton. Attiláék elkezdték a tábortüzet izzítani, kicsit ledőltünk, de mentünk vissza. Este szalonnasütés közepette beszélgetés, mi csak inkább melegedtünk, én pogácsát melegítettem. Csendes borozgatás mellett egész 10-ig maradtunk.
Valaki két fa közt függesztett sátorban aludt, görbe háttal. Lefekvés után még sokáig szólt a discozene a büfésoron. Olyan füstszagunk volt, hogy alig lehetett kibírni a szobában.

Vasárnap arra ébredtünk hogy teljesen rossz idő lett. Esett az eső, hideg volt. Ágyban reggeli helyett lustulás és kapkodás, mert Erikáék riasztottak bennünket, hogy 15 perc múlva indul a turnus a cseppkőbarlangba.
Éhgyomorral ugrottunk, üdülési csekkel fizettük a borsos belépőt, 2600Ft volt személyenként. Az idegenvezető egyes szavakat elharapott, de kitaláltuk a szövegösszefüggésből. Rengeteg szép cseppkő van és hatalmas nagy termek eben a barlangban. Sok kő nagyon fekete, a koromtól. 8 bejárata van, 6 természetes. Kevés víz is áll az alján mint Tapolcán, de csónakot nem láttunk. Hamar leoltotta a villanyt a vezető, szokásos rohanó tempóban. A sárga elemeket dobhatjuk ki a francba.

A barlang kijárata feljebb a kemping mögött volt. Át akartunk menni kismozdonyos vonattal közúton menővel, a szlovák oldali barlang végponthoz, hogy ott is lemegyünk de nem mentünk, jobb is, mert a szlovák oldalon elment a villany és mindenkit kizavartak a barlangból.
Anna nadrágja és cipője teljesen felszívta a vizet útközben. Kértünk egy hajszárítót megszárítani. Közben kicsit reggeliztem, kutyafuttában. Annyira rányomtam a hajszárítót a nadrágra, hogy egyszer csak leállt. Mint kiderült túlforrósodott, és kikapcsolt, azért én megijedtem rendesen, hogy tönkrement, Anna tudta, mert 10perc múlva újra üzemelt.
Lerendeztük a szállásdíjat, ne reggel kelljen. Beültünk a szálló alján lévő étterembe, csak levest ettünk. Itt is elfogadták az üdülési csekket pedig a recepciós azt mondta, hogy nem.

Kaja után Erikáék pihenőre vonultak, mi is, de aztán elindultunk gyalog Jósvafőre a kék jelzésen. Fel a szikla tetején lévő kilátóba, jó vizes út volt , csúsztak a kövek. Rengetegfajta virág és a szamóca virágzott. Annával népdalokat énekeltünk. Sok helyen volt beszakadt medence, dolina, kisebb nagyobb víznyelő. Kopár szakasz után szép sűrű erdőben gyalogoltunk. Egy pontnál erős kajaszag volt, a tengerszen szálló felett mentünk el, itt kellett volna bélyegzni, mint később kiderült.
Faszilofonon játszott Anna, különböző fafajták adták az egyes hangokat, ez csak úgy útközben került az utunkba. Négy és fél km után leértünk a faluba. A hegyről lefutó patakok kanyarognak az utcák mellett, néha körülzárva egy-egy házat. Mintha Velencében lennénk. Az út is híd nékül vezet bele a kristálytiszta vízbe. Lehet hogy nyáron nincs ekkora víz.

Erikáékkal találkoztunk, vettünk egy fagyit a falusi fagyistól, finom volt 120-ért. Ott megnéztük a Hucul ménest. Egy lovasfarm a falu közepén. Andris és Attila fel is ült a Pepi nevű szelíd vemhes lóra, mentek egy utcahosszt futószáron vezetve.
Elmentünk kocsival a Szád-vár aljáig. Elég borult idő volt, de fel akartunk menni, alulról elég meredeknek tűnt. Egy erdei táborban a gyerekek anak örültek, hogy végre van térerő a telefonjukon. Súlyos. A mészkő úton látszott ahogy a szekerek kerekei nyomot vájtak a kőbe az évszázadok alatt, fontos ellenőrzési pont volt, Magyarország legnagyobb alapterületű vára volt ez a középkorban.
Andris kezdett fáradni többször jelezte is, de mihaszna. Nagy hiszti, sírás lett a vége. Fent a vár eléggé le van robbanva, kár érte, omlanak a falak, de a kilátás szép még így borult időben is, az összes völgy felügyelhető innen a csúcsról. Szlovákia felett a Tátra előhegyei körül nagy felhők voltak.

Anna hamar leindult, de visszajött értem tajtékozva, hogy hol(t) vagyok már. Azt hitte leestem, de csak fotóztam. Lefelé már megbékélt velem.

Szádvár legendája
A vár hosszú ideig a Patócsyaké volt, mígnem Patócsy Benedeket a rozsnyói vörös barátok kezdték sűrűn látogatni. Annyira behálózták a várurat, hogy az a halálos ágyán az ő részükre csinálta a testamentumot. A barátok még arra is rávették, hogy bízza rájuk a fiát, ők majd papot nevelnek belőle.
Az említett végrendelet passzusa szóról-szóra így hangzott: "Birtokomat két részre osztom, az egyik a szádvári uradalom huszonkilenc faluval, másik rész a gombaszögi vadászházam a réttel és a kis erdővel. Mindkettőt a barátoknak hagyom úgyazonban, hogyha a fiamból papot nevelnek, kit szintén az ő gondjaikra bízok. De ha valamely okból nem akarná fiam a papi pályát, akkor a két birtok közül az legyen a fiamé, amelyiket a barátok akarják."
Persze esze ágában sem volt a fiatal Bálintnak pappá lenni. Mihelyt megnőtt, otthagyta a barátokat, Budára ment és beállott a király vitézei közé. Az örökösödés ügye Mátyás király elé került, aki felrendelte a barátokat és a végrendelet elolvasása után megkérte őket - itt színünk előtt nyilvánítsák ki, a két birtok közül melyiket akarják. Ők felelik: egy szívvel, egy lélekkel a szádvári uradalmat akarják. Nos tehát, válaszolt a király: minthogy kegyelmetek a szádvári uradalmat akarják, hát akkor annak kell lennie a Patócsy fiáé, mert a végrendelet szóról-szóra ezt mondja: " a két birtok közül az legyen a fiamé, amelyiket a barátok akarják."

Forrás:http://www.fsz.bme.hu/mtsz/utleiras/szadvar.htm

Hazafelé beugrottunk még a Tengerszemhez bélyegzőt kérni, de a tavat nem láttuk, majd máskor. Szállásra érve mindenki ment a dolgára pihenni, minden be volt zárva, a rossz idő miatt talán. Kicsit sétáltunk még, de hideg volt, el kezdtünk készülni holnapi inulásra, szendvicseket gyártott Anna. Fürödtünk, mert még mindig füstszagunk volt. A meleg víz nálam már nem volt. Este egy rakás osztálykiránduló diák pusmogott-csivitelt a folyósón, nagyon sokáig.

Hétfő reggel 5.40-kor szólt a csengő, madarak korábban. Gyorsan haptákba vágtuk magunkat. Gyors fogmosás, a folyosón a tinilányok a földön aludtak egymás hegyén-hátán, át kellett rajtuk lépni. 6.00-ra már kinn vártuk az indulást. Erikáék még sehol, de két mókust láttunk a fenyőfán felugrálni.
Negyed 7-kor már indultunk is. Attila 100-zal faluban próbálta a távot időben rövidíteni, aztán Kazincbarcika füstfelhője mellett elhaladva rátértünk az autópályára ahol tovább növeltük a tempót 170-ig, néha éleset fékezve. Pest előtt szokás szerint bedugult, de Andrisékat kitéve 9-re az Árpád-hídnál voltunk és mi is kiszálltunk, Anna hazametrózott és meg be a Szaxonba.

---

Kisinóci th. - Nagymaros szakasz
2008. augusztus 24.

Táv: 18.3 km
Szintkülönbség: +497m/-710m

Eső utáni vasárnap reggel korán indultunk. Előtte nap sokáig aludtunk, mert pénteken az Ikeában megittuk a kávét és 3-kor tudtunk elaludni.
De visszatérve a kéktúrára, busszal Vácig, már szép idő volt, Váctól a Kisinóci turistaházig, csak 4-en mentünk, bár a jegyet csak Kóspallagig kértük. Volt ellenőr a buszon, szerencsére leszálltak a falu előtt. Bélyegzés a turistaház melletti nyitott kerthelyiség söntéspiultján, teát akartunk inni de nem volt, bár a gyerekcsoport asztalain ott gőzölgött, miután otthagyták. Kávét ittunk helyette, wc, bömbölő zene az udvaron fiatalok elvannak, így kezdtük meg a kék útvonalat le a falu fele. El is tévedtünk mindjárt a falu szélén, nem találtuk a kéket, de a mezőben felszedtünk egy csomó bogáncsot.

Erdőben haladva Anna mesélt a munkahelyi dolgokról. Csöndbe lettünk, vékony törzsű sűrű erdőben haladva, egyszer csak megpillantotunk egy szarvast, aki nagyon megijedt és hanyatt-homlok menekült, csak a szarv csattogását hallottuk ahogy letördelte a kis vékony fákat. Én a testét, Anna a szarvát látta, megijedtem, mert féltem hogy ránk támad. Kiérve az erőből, panorámaként tárultak elénk a Börzsöny magasabb csúcsai, és az idő is javult. Egy földalatti darázskaptárat ásott ki valószínű egy vadállat a mezőn. Próbáltunk még vadakat meglesni, de hiába hallgattunk, nem találkoztunk, pedig jó sok friss nyom volt a sárban.
Leértünk a völgybe patakon át egykori malom helyén, és már a Törökmezői-turistaháznál voltunk. Eltöltöttünk egy jó órát, mert nem kellett sietni végre egyszer! A nap is kisütött. A turistaház a régi időkből megmaradt olcsó kategóriás, de megfelel a célnak. Ittunk egy sört és kávét. Étterem is volt, de nem ettünk, sok kis macska volt, és egy emunak vélt állat, teljesem furcsa hangja volt, mély dohogás, mint amikor a Tátrában a vízesés dübörgött a szikla üregében. Nem sikerült rögzíteni olyan mély hangja volt.

Pihentünk, gyümölcsevés, bélyegző a cserépkályhán várt. Körülnéztem, megkóstoltam a közeli ötös forráscsoport vizéből az egyiket, addig Annna macskázott. Tovább indulva lepkét akartunk fogni, de nem ment, őszapó csapat is csicsergett körülöttünk a fákon. A kirándulás során rengeteg erdei pad asztal szegélyezte az utunkat sok helyen ehettünk volna. Hamarosan a Köves-mező nevű kilátóponthoz értünk. Megettük a kis hozott elemózsiánkat. Itt is lepihentünk egy órát a hegyoldalba, Anna aludt is talán. Teljes panoráma volt Visegrádra és a Duna völgyébe.

Felkaptattunk a Hegyes-tetőre, Anna méltatlankodott, fáradt volt már, hogy miért most emelkedik. A Julianus barát toronyból beláttuk az egész Dunakanyart. Szép időben még talán a Tátráig is ellátni, de most is jól látható volt az Északi-középhegység vonulata. Telefontorony mellett el, majd az erdőben hatalmas négyzet alakú szabályos lyukakat táttunk. Nem tudtuk mi az, „antitorony” Anna szerint.
Templom-völgyben leandalogtunk a hegy lábához Nagymarosra, útközben somfák tömkelege hullajtotta érett bordó bogyóit, nekem is kedvem támadt belekóstolni. Összehúzta a számat rendesen. A falu határába leérve mindenkinek a kertje végében a hegyoldal pinceként szolgált.

Megnéztük még az 1300-as évekből származó templom csillagboltozatos előterét, és megkerestük a vasútállomást. Elég sokat kelett keresni, mert a peron nem átjárható, egy helyen lehet átmenni a síneken. Bélyegeztem az állomáson. Annának vettem egy fagyit, adtak hozzá egy kis szívecskét is ostyából. 18 óra 11-es vonattal hamar hazaértünk. Othon várt a finom kaja, padlizsános rakott húsos jénaiban.

---

Kisinóci th.- Nógrád szakasz
2008. november 2.

Táv: 20.4 km
Szintkülönbség: +861m/-968m

Előző este sokáig fenn voltunk, egész napi „fekvés” után takarítás és este még csináltam egy nagy adag sztrapacskát. Éjfél után lett kész, de még ettünk egy nagy ikeás tállal belőle. Ízlett mindkettőnkek.
Vasárnap reggel aztán korai kelés, indulás lóhalálában, 6.35kor, a metró épp az orrunk előtt ment el. Azt hittük lekéstünk, bukta a nap. De azért elmentünk a következővel, épp elértük a 7.20-as buszt, Vácig mentünk. Elmeséltem Annának a pannonos torony bontási tervét, hogy mi volt rajt... (épp mellette mentünk el). Érdekesnek vélte.

Vácon kestünk egy boltot, élélmet venni, időbe telt, hogy rájöjjünk, azért van zárva minden bolt, mert vasárnap van. Elértünk a Kisinóczi-túristaházig, egy kávé és egy traubi fogyasztás, és indulás az útnak.
Nagy rössel indultunk meredeken felfelé, tűzó napban, le is dobtunk minden ruhát nagyon meleg volt. Felfelé egyre kevesebb fán maradt meg a színes őszi levélzet.

Tűzoltási gyakorlat: egy tűzrakás nem volt rendesen eloltva, rá volt dobva egy vastag rönk, ez szendergett égve. Mindketten, saját levünkkel oltottuk, sikerrel.
Elértük egyszer csak a Nagyhideghegyi turistaházat, ami kisebbnek tűnt így napos időben, hó nélkül. Rendeltünk egy babgulyást és 2 sört. Kihozták a teraszra, addig Anna beírt a vendégkönyvbe. Erős napsütésben megeszegettünk, pihentünk, közbe elég sokan jöttek szintén turisták.
Beszélgettek mögöttünk gps térképről, egyik érdeklődött:
"-... milyen ez ?
-Olyan mint a rendes, annyi kiegészítéssel, hogy látod rajta hol vagy. Láttál már térképet?
-És mégis, merre kell menni?
-Amerre akarsz, b*meg! ..."
Jót röhögtünk. Érdemes idejönni semmittevésre is akár [meg hallgatni hülyeségeket...:-)], látszott hogy az alacsonyabb részeken még leszállt a pára, ködös volt, itt meg ragyogó napsütés.
Szállás is van, 4fő = 11ezer. Reggelivel.

Átnéztünk a hegygerincen a szlovák oldalra, de nagyon ködös volt. Meredeken le a sípályán, majd fel, egy fán megpihent Anna lajhárként, ekkor kitalálta a pihenőfa elméletét, hogy némely fa azért növeszti oldalra az ágait hogy a vándor megpihenjen rajta.

Csóványos csúcsa felé haladtunk amikor jellegzetes sziklákjoz értünk (Szabó-kövek) amire persze fel is kellett mászni. Könnyű volt mert jó rücskös vulkanikus darab volt a miocén korból, 18 millió éve ragadt össze. A kaldera jellegzetes börzsönyi geológiai képződmény, beszakadt vulkáni csúcs.
Haramia-lyuk mellett is elmentünk, egy érdekes lyuk a sziklatömb felszínen, könnyű beleesni. Napoztunk a tetején egy kicsit, a fák lombjukat szinte teljesen elvesztték már innen nézve. Később a Vilma sziklára már nem mentünk fel, nagyon meredekké vált az út.

Sisa Pista, „az utolsó nógrádi betyár"
Sisa Pista - anyakönyvezett nevén Benkó István - 1846-ban született a Nagylóchoz tartozó Zsunypusztán. A hírhedt betyár több szállal kötődött a börzsönyi hegyekhez, völgyekhez. A hagyomány szerint cimboráival - a csendőrök elől rejtőzve - gyakran tanyázott az Oszlai-árok nagy sziklaüregében, amelyet a népnyelv „Sisa Pista barlangjának" nevez. A barlangnak ma már nyoma sincs, az árok nyugati oldalának sziklafalán a puha kőzetbe mindössze kisebb üregek mélyülnek. Ez nem zárja ki egy egykori nagyobb üreg létezését, hiszen a puha üledékek alkotta kőzetfal az elmúlt évszázadban jelentősen lepusztulhatott, erodálódhatott, a lepusztult törmelék az üreget feltölthette.
A hagyomány szerint Sisa Pistának az Oszlai-árok sziklaüregén kívül még több rejtekhelye is volt a Börzsönyben és a szomszédos Cserhátban. A Csóványostól délnyugati irányban lévő Szabó-kövek sziklagerincébe mélyülő Haramia-lyukat a környékbeliek szintén a nógrádi betyár egykori búvóhelyének tartják.
Linkek:
Wikipédián
Sisa Pista mesél ...

Csóványoson 938m-en a Börzsöny tetejére érkeztünk. Meg akartam „csóválni” ahogy ígértem korábban, de elfelejtettem. Sokan pihentek ott, de még egy vasbeton geodéziai toronyba is felmentünk, kb. 25 méteresre. Anna aggódott, mert ki volt rá írva, hogy életveszélyes, de mindenki felment, ő is aztán. Én nem éreztem annyira életveszélyesnek, valaki csak ráfirkálta. Láttam Nógrád várát, mai célpontnkat, nagy homályban, jó messze, Annánáak nem is mutattam.
Nagyon fújt fenna szél ezért hamar lejöttünk. Megettük a maradék kajáknat, ituk a termoszból a fahéjas teát, kicsit melegedtünk, Anna átbújt még egy fa törzsén középen.

Az utolsó szakaszra Nógrádig 2óra 45 perc volt kiírva 12.1 km-en. Hogy elérjük a korábbi vonatot, már 20 perc hátrányban voltunk. Nekilódultunk, de aztán rájöttünk, inkább ne siessünk. Egy bükkfa direkt nekünk tartogatta a szép sárga leveleit, hogy le tudjam fényképezni. Tempósan haladtunk azért, a nap kezdett elbújni, ahogy lejjebb ereszkedtünk egyre inkább visszatért az aranysárga lombkorona.
Saj kútnál vizet vételeztem az utolsó kilométerekre. Utolsó eligazító táblánál még mindig 10 perc hátrányba voltunk. Na ekkor már tényleg árkapcsoltunk, lóhalálábsn haladtunk. Egyszer cak kutyaugatást hallottunk, ebből már tudtuk közel vagyunk. Megpillantottuk az erdőből kiérve a várat, szürkemarha csorda mellett el, itt az utolsó százmétereken megnyugodva el is tévedtünk, egy kidőlt jelzés miatt.
Megkerültük a kálváriadombot, így a túránk kb 21.5 km hosszú lehetett. A síneken gyalogolva biztos nem tévesztjük el az állomást gondoltuk, s megérkeztünk a vonatindulás előtt így is 10 perccel a célba, 1.05 helyett 45 perc alatt értünk oda.

Bélyegzés, ahol a pénztáros Annát 26 éven alulinak nézte. Lábpihentetés, már besötétedett, amikor felszálltunk a vonatra. Vácon még átszállás, és megittuk a kis kupica masztikát, majd megérkeztünk a Nyugatiba.
Otthon örültünk hogy levehettük a cipőinket, a jó kis tegnap elkészített sztrapacska várt bennünket vacsoraként. És a Forma-1 utolsó futam felvételről, amiben Hamilton majdnem megint elvesztette a vb-t. Az utolsó kör utolsó 20 másodpercéig vesztes volt, de aztán szerencséje volt és bejött ötödiknek.

© Kopirájgt főleg a képekre! | Utoljára frissítve: | Elérhetőségem: vargatamaas freemail.hu