Tartalom:
Egyéb:
Kapcsolódó linkek:
Tami kéktúra oldala
Kéktúra leírások
Ezen az oldalon a 2009. évben teljesített kéktúra szakaszokról készült leírásokat lehet olvasni. Áttekintő jelleggel a szakaszok:
Dobogókő - Pilisszentkereszt szakasz
2009. március 1.
Táv: 4.2 km
Szintkülönbség: + 22m/-372m
Előtte hétvégén Attiláékkal voltunk fenn Dobogókőn,
a kék piros sárga jelzésen szánkóval indultunk Pilisszentkereszt irányába. Csaknem végig lehetett lecsúszni a bemélyített kanyargó völgyutakon. Elég gyorsan ment itt már a szánkó. Párszor felborultunk. Így a Kéktúra első szakaszát ekkor úgymond teljesítettük, gyakorlatilag 2x mert vissza is kellett gyalogolni.
Következő 7vgn vasárnap, március 1.-én még egyszer utoljára fel akartunk menni a télbe. Előtte nap kitakarítottunk, és az Ikeában megettük a legolcsóbb vacsorát: 10 húsgolyó szószban krumpli áfonyajam, mindez 100.-Ftért! Én megettem két adagot is, plusz még 10.-Ftért vehettünk egy csomag szalvétát is adagonként! Az őr el akarta kapni Annát, hogy nem fizette ki a szalvétát.
Vasárnap dél körül napsütésben indultunk, Pilisszentkeresztet céloztuk meg.
Leparkoltunk a Ladával a hóban. Elindultunk a kék+ jelzésen. Nagyon vizes volt a hó, olvadt, de azért még lábszárig ért, nehéz volt lépkedni.
Az első nagyobb emelkedőn megpróbáltunk vissza lecsúszni de nagyon tapadt a szánkó. Egy váró síelővel találkoztunk, aztán még hülyültünk a hóban, hogy mennyire tudunk hátradőlni, és angyalkát simítottunk.
Egyszer csak észrevettem az erdőben egy őzet. Elég sokáig láttuk. Továbbra is próbáltunk szánkózni, több-kevesebb sikerrel. Felértünk az útkereszteződésbe itt már rengetegen voltak. Egy padnál megettük a zsömléinket. Ülve már elég hideg volt, hamar felkeltünk, indultunk. Már épp Dobogókő alatt lehettünk mert látszottak házak.
Sok hóépítményt láttunk itt az erdőben.
Anna pisilt addig én lecsúsztam volna, ha csúszik a hó.
A kéktúra jelen hazaindultunk innen már.
A Zsivány-szikláknál (590m) felmásztam a sziklák oldalára, majd ismét szánkóztunk egy kicsit, részemről sikeresebb módszerrel: talpon való lesiklással próbálkoztam, Anna a hagyományos utat választotta.
Az út hátralévő részén szinte végig lejtő volt mély kanyonban kanyargósan. Anna szánkózott, ahogy egyre lejjebb értünk úgy tűnt el a hó, legalábbis fogyott, a végén már jeges hókásában tapicskoltunk, cipőnkbe tucsogott a víz.
Szép modern házat láttam az erdőben. Elértük a falut, találtunk egy átjárót a másik utcába ahol az autó állt. Lehúztuk a zoknikat, fűtve mezítláb vezettem hazáig. Pesten Burgerkingbe akartunk kajálni, meg is álltunk amikor rájöttem, hogy nincs is nálam a kupon. Otthon Anna bablevest csinált, én meg sztrapacskát főztem este. Jobban jártunk.
Dorog - Mogyorósbánya
2009. április 26.
Táv: 14.6 km
Szintkülönbség: +664m/-638m
Vasárnap reggelievés, eközben szendvics készítés, nem tudtunk korán elindulni mert előző este fél2-ig néztük a killbillt. Ezért a Ladával mentünk el Dorogig, a vasutállomás környékén egy parkban letettük a kocsit.
Bélyegzés után az alagútban a pincékkel teli városrészen a hegyoldal felé vettük az irányt, erős szélben. Mindjárt be is tértünk még egy presszóba kávét és kólát inni, eléggé nehezére esett a kiszolgálás a nagyságos asszonynak, ráadásul 3in1 porból készült a kapuccino.
Kiérve a városból egy jegenyenyárfasoros régi úton haladtunk. Egyszer csak egy őz rohant át előttünk ijedten. Meredekebbé vált az út beértünk a sűrűbb erdőbe. Egy helyen már bimbózott a gyöngyvirág, szedték is mások, és egy érdekes virág, a fürtös salamonpecsét.
A Gete-hegy csúcsa (403m) előtt kiültünk a rétre napozni ahol nem fújt annyira erősen a szél. Jó panoráma tárult elénk déli irányba, Vértes hegyei s a Pilis látszott messzebb. Megkergült a kis Canon, visszaállt gyári beállításokra. Meg is ettük a kis elemózsiánkat. Rengeteg vadvirágot lehetett találni itt a gyepben. Egy nagy kék-zöld gyík területét védte és elhajtott egy másik gyíkot mellettünk a bokorban. Fent a Gete hegyen már nagyon fújt a szél, szalonnasütő hely volt itt kialakítva.
A Nagy-Gete csúcsra érve (456m) a keresztnél egy diákcsoportot értünk utol, nem sokáig maradtunk, a panoráma hasonló volt az előzőhöz. Itt felfedeztünk egy tő bordóslilás virágot, törpe (apró) nőszirom nevűt, ami védett.
Tovább indultunk nyugat felé, egy ponton kiláttunk az erdőből, s láttuk az elkövetkezendő útvonalunkat egy sziklás heggyel, amerre majd menni kell. Nagyon meredek lett lefelé bokros sűrű erdős sziklás ösvényen ereszkedtünk. Öreg-kő csúcsa alatt elhaladva nagyon közel hallottunk egy héját a fenyőfák tetején, de nem láttuk.
Kiérve lankásabb részre leültünk pihentetni, puszi... Ez az egykori annavölgyi csillesor nyomvonala alatt lehetett, térkép alapján. Onnan hamarosan már nyílt sziklás füves terep következett láttuk Tokod települést, távol pedig a Dunát, Esztergomi bazilikát is. Vízmosásos kőgörgeteges bevájt úton leértünk egy kis érhez, onnan pedig már a település szőlőbirtokai következtek, majd be is értünk a faluba.
Játszótéren kipróbáltunk néhány játékot, fiatal tinilányok és ovisok társaságában. A központban a templom előtt névsor, emlékmű a bányákban meghalt emberekről, az utcai csapon nagy vízivás mosakodás. Valaha szénbányák voltak itt a hegyekben, 93-ig termeltek, manapság semmi nyoma. Azonkívül az üveggyáráról is híres Tokod városa.
Megkerestük a bélyegzőhelyet az Aladár kocsmában meg is lett. Egy másikban fagyit vettünk, Anna levest melegszendvicset akart enni, nem volt sehol.
Visszatértünk a kék útra, nekiindultunk a Hegyes-kőnek, ami Tokod feletti szép réteges mészkő szikla képződmény. (Itt már leértünk a Pilis térképről). Az út nem vitt fel, én azért felmásztam, erős szél volt fenn. Megérte, teljes panoráma körben, annyira nem volt rémisztően magas. Anna addig lenn várt, már sok volt neki mára és hideg is lett, fagyoskodott. A csúcson egy srác megkínált egy üveg sörrel, de nem kértem, mondván kocsival vagyok.
Tovább indultunk, a vetés mellett itt kicsit letértünk a kékről, de hamar ismét megtaláltuk, ugyanis itt már térkép nélkül haladtunk. Egy birkacsorda azt sejtette, hogy közel vagyunk Mogyorósbányához, de tévedés volt. Egy műútra értünk ki, a Tokodi pincékhez. Itt állt egy ugyanolyan Lada, mint a miénk az út mellett, (gondoltam értünk jött a kocsi) és egy tábla hogy még 2.4km a mai végcélunk. Cserébe szép pincesoros völgyben mehettünk, aztán emelkedett ismét, utunk a Kőszikla nevű (297m) hegy oldalán vezetett, egy ponton tényleg függőleges kopár mészkő sziklafalas volt ahonnan vissza be lehetett látni eddigi utunkat. Önfénykép, s siettem Anna után, mert nem állt meg.
Innen enyhe lejtmenetben fél 7 körül leértünk Mogyorósbányára. Gazdag rendezett falu, megkérdeztük a részegekről merre van a Kakukk vendéglő, ott bélyegeztünk. Aztán rátaláltunk a Leonardo Club nevű helyre ami nagyon igényes étterem, disco ? lokál lehet. Belső kialakítása emlékeztetett egy malom belsőre. Volt működő vízimalom-szerűség is, be is kapcsolták nekünk (talán). Éhesek voltunk, beültünk, gondoltuk a buszindulásig ráérünk. Ettünk egy nagy tányér húslevest és rántott sajtot, ill. marhapörköltet, plusz két ásványvizet. 4000Ft volt, de nagyon jól laktunk, alig bírtam megenni.
Nem akartunk buszra várni, ezért stoppolni próbáltunk. Sikerült is mindjárt a faluban elcsípni egy Skodást. Kiderült hogy ők is az étteremben vacsoráztak. Miattuk nem jött a pincér oda hozzánk. Ők is túrázók voltak, teljesítménytúrát szerveztek a környéken, minket is invitáltak tokodi pincenapokra, amikor májusban megnyitják a pincéket és kínálják ingyen a bort.
Csak Tátig, a következő helységig tudtak elvinni bennünket, mert nem Dorog fele laktak.
Ekkor megnéztük a busz menetrendet, rájöttünk a busz nem erre jön amit kinéztem onnan. Ezért tovább stoppolt Anna, lassan teljesen besötétedett, nem akartak felvenni. Megkérdeztük egy járókelőtől mikor honnan megy busz Dorogra, kiderült hogy tovább kell még mennünk 2 megállót mert az utolsó busz amit kinéztem csak arra jár.
Teljesen besötétedtünk, fél óránk volt még a buszig. Gyér forgalomban egyszer csak megállt egy kocsi, elég bizarr pasi vett fel bennünket.
Sexshopja van, árut hozott Komáromból, elvitt minket ez a lényeg. Nagyon érdeklődött hol áll a kocsi, egészen elvitt az állomásig, mert az aluljáróban nem biztonságos - mondta.
Hazaautóztunk tankszárítással az éjszakában 22 órára haza is értünk. Heti7s, F1 várt még rám.
Rezi - Sümeg szakasz
2009. augusztus 7-8.
Táv: 27.5 km (15|12.5)
Szintkülönbség: +503m/-596m (+416/-286|+87/-310)
Augusztus 7. péntek
Kéktúrára indultunk ma reggel. Öt óra húszkor csörgött az óra. Ettünk egy kis almáspitét. Negyed hétkor indultunk kocsival a szüleim Fertődre mentek osztálytalálkozóra, most ottalvósan mentek, minket kitettek Rezi falu határában. Tullos leejtette az Olympus fényképezőt, miután magyaráztam, hogy kell használni, dühös is volt.
Fél nyolc körül lehetett, felgyalogoltunk a központba, csak a bolt volt még nyitva. Szerencsére ott is volt bélyegző. Majdnem ittunk egy kapuccinót is, de nem volt pohara a boltosnak, pedig szívélyesen csinált volna nekünk a bolti zacskós porból.
Enyhe lejtőn erdőszélre érve egy vadlesből két őzre lettünk figyelmesek. Nem menekültek el, hamar utolértük őket, ekkor előttünk rongyoltak be az erdőbe, aztán egyet még kiszúrtunk az úton.
Elértük a hídnál a vár jelzést, el is indultunk rajta. Plusz két őz, és egy vadász Níva. Egyszer csak eltűnt a jel, volt helyette egy elhagyott katonai támaszpont, kapui még megvoltak, aszfaltos utakkal. Egy darabig bosszankodtunk, hogy nincs meg a feljáró a Rezi várhoz, bár láttuk alulról. Leheveredtünk az útra, úgysem volt sűrű a forgalom, 0 jármű, megreggeliztünk itt.
Rezi váráról kimerítő leírás található itt, ha már mi nem is jutottunk fel.
Visszagyalogoltunk a kék útra, forgalmas kövesút menti veszélyes gyaloglást követően beértünk Zalaszántóra. Itt utcai csapon megmosakodtunk, és megnéztük a falu gótikus, 1290-es években alapított templomát. Anna megszárította a vadi új gatyáját, mert lefröcskölte magát.
Megkérdeztem, hol van a kocsma a helyi takarékban, szívélyesen segítettek. Tátika presszóban bélyegzést követően egy sör és egy kapuccino mellett pihentünk, Kotsy vízimalmot csak kívülről néztük, mert drága volt. Fő utcán visszasétáltunk, és a szőlőhegy fele vettük az irányt. Borultas idő volt már. A pincéknél az úton egy kb. 8 éves gyerek vezetett egy autót, még intett is lazán.
Szép kis pincék voltak itt, némelyik elhagyatott, kocsikerék csillárral, a romosak szép bazaltkőből épültek. Szent Donát kápolnánál megállva a kilátást szemlélve az egyik pincénél embert láttunk, integetésünkre visszaintegetett, aztán bement. Felérve a hegytetőre letettük a táskákat egy fa mögé elgyalogoltunk a sztupához. Megmásztuk, egy család megkért fotózzam le őket, Olympus gépük volt, mint a mienk, ami ma leesett. Azután még le akartunk gyalogolni a szentélyhez, de nagyon messze volt, én egy darabig lementem de semmi nem látszott még. Annának ekkor már fájt a lába.
Cuccaink megvoltak, napelemes szúnyogriasztót működtettük. Egy kereszteződés után az elhagyatott bazaltbánya mellett leheveredtünk a fűbe, megebédeltünk, még a hozott anyagból. Időnként csöpögött az eső, de fülledt napos idő volt. Én azért megnéztem a bányát. Mező mellett haladva már izzadtunk rendesen. Kullancsokat is gyűjtöttünk, mini alig észrevehetőket.
Dzsindzsás, ritkán járt úton haladtunk az erdőben, amikor szembe jött egy pár, szintén sátorral, nagy cuccal. Kiérve a műúthoz kullancsszedés, Hidegkúti major pár háza mellett bekanyarodtunk ismét az erdőbe, a Tátika vára felé. Anna telefonált, felfele menet egyre meredekebb lett, megjelent a bazalt is nagy sziklaformákban. Egy hülye motoros feljött ezen a gyalogúton. Mondta, még két perc a vár.
A vár nevét a legrégebbi ismert tulajdonosáról, a Tátikáktól kapta. Ez Magyarország egyik legkorábbi magánvára a XIII. századból. A Tátika nemzetség uradalma alá tartozott a környék és a tatárjárás után épült vár.
II. Tátika (1233-1244), I. Tátika fia, akinek birtoka 1233-ban a Veszprém megyei Tót-Vásony faluval volt szomszédos délnyugatról, tehát ő Barnag földesura volt. II. Tátikáról feljegyezték, hogy rossz indulata olyan tettekre ragadta, melyek aztán nemzetségének romlását okozták: A tatárjárás utáni időkben felhasználva a tatároktól való rettegést és zavarokat a veszprémi püspökség népeit rabolta és a Kaplon nemzetségbeli Zaland Szántó nevű faluját is tönkretette. E tetteiért aztán a veszprémi püspökségnek okozott károk kárpótlására elvették tőle Tátika várát. A Kaplon nemzetségbeli Zarand káraiért pedig 80 márka bírság megfizetésére kötelezték és e 80 márka fejében pedig le akarták foglalni II. Tátikának Botka, Pabar és Bozlog nevű falvakban levő birtokait. II. Tátika azonban ellenállt, a Zala megye által végrehajtásra küldött seregét megvesszőzte és elkergette, ezzel még nagyobb bajba keverve magát, de ezután nemsokára hirtelen meghalt.
Negyed hat körül felérve teljes panoráma tárult elénk a déli irányban. Az összes tanúhegy látható volt, és a Balaton is két helyen. Balatongyörököt épp egy felhőszakadás terítette be, lehetett látni a függőleges esőoszlopot ahogy fújja odébb a szél. A vár egy része újra lett építve. Felmásztam a falakra onnan még jobb kilátás adódott, látható volt a sümegi vár is. Megettük a vacsorát, és eldöntöttük, hogy itt maradunk éjszakára is. Volt egy pár akik a legmagasabb falra másztak, mi falra másztunk tőlük, hogy mikor mennek már haza, :-) mire végre aztán egyszer csak lemásztak a falról.
Láttunk gyurgyalag rajt felettünk elszállni, délnek, talán már hazarepülnek? Megvártuk a naplementét a fal szélén, gatyaletolásos kullancsszedés közepette. Másik oldalon meg nagy telehold jött fel. Feltámadt a szél estére, attól tartottam villámlani fog. A sátrat egy kicsit lejjebb a főkapubejárat előtti placcon vertük fel, mert itt nem volt sziklás a talaj. Féltem, hogy ránk fújja a szél a fát éjszaka. Ettől aztán egész éjjel alig aludtam.
Anna már kilenc órakor ágyba bújt, még egész világos volt, talán a Holdtól. Nem is néztünk csillagokat. Jól el voltunk fáradva, vizünk fogytán. Éjjel valami állat motoszkált többször is mellettünk.
A Tátika vár legendája
Szánthó Gáspár árván maradt lánya, Magda menyasszonya volt a szomszédos vár urának, Rezy Sándornak, aki - miután a török ellen csatába indult - hűtlen lett szerelméhez. Persze aztán bántotta is őt a lelkiismeret, így hazatérve felbontotta jegyességét mátkájával, és elvonult az erdőbe remetének.
Magda mostohája, Judit asszony - aki újra férjhez akart menni - cseh szolgájával szövetkezve elhatározta, megöli nevelt lányát, mert féltékeny lett Magda szépségére, neki pedig nem akadt kérője. Az volt a tervük, hogy karácsony esti imádkozásra hívják Magdát a hegy sziklás oldalán álló Rozália-kápolnához - ahol egykor a kislány nevelője, a remete Lázár élt, akit a gonosz Judit orvul legyilkolt -, hogy onnan a mélybe taszítsák.
Magda megölését az erdőlakó Rezy Sándor akadályozta meg, akinek tudomására jutott az özvegy célja. A másvilágra küldi az ördögi szövetségeseket, akiknek holttestét a farkasok hordják szét. A szerelmesek aztán mégsem lesznek egymáséi: Sándor Rómába zarándokol bűnbocsánatért, Magda pedig beáll a veszprémvölgyi apácák közé.
Augusztus 8. szombat
Öt óra negyvenkor kikeltem a sátorból. Épp elkaptam a napfelkeltét, de borult idő volt, be is bújt hamar a felhők alá. Anna is előbújt, felöltözve körbenéztünk, és reggelihez készülődtünk. A vár egyik egykori helyiségét szemeltük ki étkezdének, amiről remek panoráma nyílt a tájra. Svédsztalos reggeli a' la Tátika, avagy Tátika-tál. Ez lehetett a csarnokszerkezetes gótikus trónterme a várnak, a falakon megfigyelhetőek még a boltívek helye, a boltváll.
Összeszedtük a sátrat, még egy pillantás a várból a tájra és indulás lefelé, 7 óra 31 perckor. Óriás ős bükkfák között haladt le az út, sok helyen bedöntötte a vihar a fákat. Fekete-tónál megemlítettük a kiskacsát, aki miután itt fürdik, elindul anyjához Lengyelországba. De már elindult, nem volt ott.
Ma is megpillantottunk egy őzet, kétszer is találkoztunk vele.
Kiértünk a szép erdőből egy tisztásra, ahol egy nagy régi erdészház lepusztult romjai mellett megettük az utolsó szilváinkat. Szép épület lehetett, kőből, még meg lehetne menteni, jól megközelíthető kövesúton. Térkép szerint itt egy forrás is ered.
Nagyon szenvedtünk már a cipőnkben az aszfaltos úton, ezért le is vettük, és mezítláb mentünk, addig amíg el nem értünk egy kissé kavicsos szakaszt. Háromnegyed 11-re elértük a Sarvaly erdészházat, ami maszek, de a bélyegzőt megtaláltuk, a párnát nem lehetett kivenni a fém dobozból. Leterítettük a lepedőnket kifeküdtünk s megettük a maradék kajánkat. 11.24-kor tovább indultunk, Annának már a másik térde is kiakadt, alig bírtunk haladni.
7.1 km volt még előttünk. Nagy messzeségben megláttuk a sümegi várat, jó meleg volt az aszfalton, alig vánszorogtunk. Sümegi bazaltbánya vasúti megállónál Anna előrement, persze rossz irányban. Sínek mellett haladtunk egy darabig. Aztán jó meleg mezőn, háttal a Napnak, meg is égett a nyakam.
Cicergő távvezeték oszlopok alatt elhaladva már közel voltunk Sümeghez,
szedtem köveket, az őskori kovakőbánya mellett. Anna stoppolni akart már, alig bírta a menetet. Nagy nehezen beértünk a buszpályaudvarhoz.
Egy vendéglős nem akart adni semmit, mondván csak du. 3-kor nyit ki. Ezért a szemben lévő presszóban ittunk sört és kólát.
Kettőkor tovább indultunk a macskaköves centrumba. Kerestem egy éttermet, amíg Anna ledőlt egy padra. Gulyáslevest akartunk enni, de két helyen is 1000 és 900Ft volt.
Szerencsére találtam egy olcsó helyet (Móri fogadó) ahol csak 400 volt. Mire együtt visszamentünk addigra be volt zárva az ajtaja.
rángattam, mire egyszer csak kijött a pincér, betessékelt bennünket.
Leültünk, mondtuk csak levest ennénk, milyen van. Gomba, húsleves, de van azért végül is gulyás is. Mégsem azt kértünk, hanem az első kettőt.
Anna tányérja is nagy volt, de én a gombalevesemet kihozták egy nagy tállal. Annyit ehettem amennyit akartam, végül is három tányérral merítettem, de több mint a fele megmaradt.
Ásványvíz és kávé ivása után a számlán 500+200! Ft állt.
Nagyon olcsó hely, és jó ízes kaja volt. A szép borravaló után még érdeklődött is, honnan jöttünk, milyen volt a túra, jobbulást kívánt Anna lábára.
Még lementünk a vasútállomásra, utolsó pecsételő helyünkre. Pont aludt a bakter, Anna dörömbölte fel, miután megmosakodtunk az udvari vízcsapnál. Pont jött a pécsi vonat, amivel akár haza is juthattunk volna. Anna sünit csinált vízzel a hajamból hátul. Szüleim közben fél ötre odaértek a centrumba. Már nem tudtunk megnézni semmit, pedig pont várjátékok voltak, lehallatszott a dobpergés, harsona.
Haza indultunk, miközben a fertődi találkozóról meséltek, éjfélig énekeltek a kollégiumban. Sok kaja volt, még másnap is azt ették, de nem hoztak semmit. Pozsgai most sem jött el. Marika néninél nem volt milánói makaróni, csak almás pitét hoztak. Keszthelyi tesco vásárlás, majd Kéthelyen fagylaltozás zárta a napot. Itthon herezacskó mellől kullancs kiszedés, bennszakadt, fürdés Kalambó nézés, miközben majdnem elaludtunk már.
Katalinpuszta - Ősagárd szakasz
2009. október 25.
Táv: 13.7 km
Szintkülönbség: +709m/-601m
Vasárnap kirándulás nap volt, végre jobb időnek néztünk elébe. Vissza lett állítva az óra ezért egy órát nyertünk reggel.
Reggeli otthon, ½ 10 körül indulás itthonról Katalinpusztára.
Fél 11-kor már indultunk is onnan, miután megtörtént a bélyegzés az italboltban. Friss jelek voltak felfestve a gyertyános erdőben. Anna mindjárt be is szedett egy kullancsot, még csak mászott a bőrén. Némelyik út terepjárók által fel volt korbácsolva, ezen szakaszokon nagyon ragadt a cipőnk, tocsogtunk az agyagban.
Őszies volt az erdő már, de nem túl erősen, zöld és sárga színek domináltak.
Bik-kútnál egy tájékoztató tábla van kitéve a környék növény és állatvilágáról. Bizonytalan tisztaságú víz is volt a kerek gyűjtő - tároló medencében.
Egyszer csak beértünk a nyárba vissza, a levelek teljesen zöldek voltak, akár augusztus is lehetett volna a látvány alapján. Erősen kaptatunk felfelé, rendesen leizzadt a hátunk. Hiába mégiscsak 652 méterre kell feljutnunk. Találkoztunk pár túrázóval itt még engedtük őket haladni gyorsabban. A lejtőn az úttól távol felfedeztünk egy embert fémkereső detektorral hadonászott. Kezdtek előjönni a fehér mészkő sziklák, ahogy feljebb értünk.
Naszály csúcsán egy geodéziai torony állt, páran voltak már ott. Pihentetésül megettük a szendvicseinket és a teát. Ülve elég hideg volt, gyorsan felmentünk a toronyba, ott már sütött a Nap. Nem sokat láttunk a tájból, nagyon párás volt a levegő. Az Ipoly folyót láttuk, és a közeli hegyeket, falvakat. Anna gyorsan lement, zavarta a belengő acél létra.
Tovább indultunk, Anna el kezdett leveleket gyűjteni, én is szedtem neki piros színűeket. Egyedül lemásztam a Násznép-barlanghoz. Nagyon csúszott a vizes sáros köveken seggre is estem egyszer, nagyon meredek volt, kapaszkodós. De nem volt messze, csak mélyen. Bementem a barlangba nem láttam semmit, csak hogy nagy előcsarnok aztán befele szűkülő sötét lyuk, viszont lehetett hallani a denevérek ciripelését a messzeségben. Felfelé könnyebb volt a haladás.
Elértük a Kopasz-tetőt, nevéhez híven kevés növényzet, jó kilátás a tájra. Találtam mélybordó somot is még a bokrok közt. Szép lassan leereszkedtünk a hegyekből ismét sártenger az erdészeti utakon. Szépen felújított erdészlak szalonnasütővel az út mentén, ezután fiatal erdőben egyszer csak kiértünk a mezőre, ahol lekaszált fű állt hengeres bálákban, közben lebújt a Nap a felhők és a hegyek mögé.
Onnan már a zizegő távvezetékek alatt hamarosan Ősagárd közeledett. A falu szélén egy mangalicákkal teli tanya jelezte, mindjárt ott vagyunk a mai végállomásunkon. Szerencsétlen állatok a sárban dagonyáztak, csámcsogtak, mintha azt mondanák, jaj de finom ez a sár. Sok ház még vályogtéglából épült.
Kocsmát hamar megtaláltuk, lebélyegeztem, aztán még úgyis kellett várni majdnem háromnegyed órát
a buszra ezért ittunk egy-egy kólát. Anna berendezte a faleveleket a noteszébe, aztán elgyalogoltunk a református templomig. Még van néhány régi ház a faluban, jellemzően az utcafronton egy pincelejáró középen, oldalt tornác. Egy házon még fa oromzat a végfalon zsindelyszegéllyel.
Néhány helyi néni fekete népviseletben beszélgetett az utcán, a szlovák és magyar nyelv sajátos keverékét beszélve. 16.43 körül meg is jött a busz, sofőrje felajánlotta a korrupciót: kell-e jegy? De ne m kértünk. Így 150 volt fejenként az út Katalinpusztáig. Szép vörös alkonyati fény és ég alatt a hegyvölgyes tájon áthaladva a kocsi várt minket.
Hazafelé Felsőpakonyra mentünk kapásból, felvettük a szerszámokat, sietve hazamentünk. Negyed 8 körül otthon voltunk, aztán tökfőzelékfőzés, vacsora a tegnapi leves és a maradék tepsis krumpli. Ma ~13 kilométert túráztunk ~620 méter szintkülönbséggel.
© Kopirájgt főleg a képekre! | Utoljára frissítve:
| Elérhetőségem: vargatamaas 
freemail.hu